A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Fodor Ferenc: Egy kiskunhalasi kertészcsalád története

ták, hogy most bemegyünk a Kozó Ferenchez a Kossuth utca 65. szám alá. A Kozónét az életemben akkor láttam először, meg a Kozó Ferencet is. Azt mondta nekem, hogy jöjjön be ebbe szobába, tudom, hogy nagyon hideg szoba volt. Nekünk nem szabad kimenni, majd ha a négy férfi és az én férjem, ha hallunk üvegcsörömpölést, hogy valami áldomást isznak, akkor kimehetünk. Mi beszélgettünk, mint két ismeretlen és figyeltük a poharak mikor csörögnek. Nem csörögtek. Egy óra múlva kijöhettünk, a férjem azt mondta: Anyus, megígértem nekik, hogy aláírom a belépési nyilatkozatot, de nem most, hanem majd két év múlva. Elment a technikumba, megmondta a tanítónak, hogy ki ne dobják a technikumból a fiunkat, mert az a gyerek összeroppan, a város legjobb tanulója volt. 1959. április 4-én délután fát szedtünk az erdőben, megérkezett a fekete Volga. A Dunai Péter, a Bóvári tanító és a Horváth László doktor úr, állatorvos ült benne. Nem is bírom azóta sem. Elviszik a Lajost az Alsószállási iskolához, kint lesz a Radai igazgató, ott lesz a Bóvári, a Dunai Péter, a Reiler Géza a tanácselnök, a Dunai Péter volt a helyettese. Ott lesz a Lajos is. Egy óra múlva vissza is hozták, semmi baja nem volt. Csak azonnal a kezébe adták a behívót. Április 6-án éjfélre be kellett vonulnia Pestre a Karolina utca 29. szám alá. Úgy volt, hogy 6 hónapra viszik el katonának: Május 5-én vittem az első uborkát a piacra, az orosz asszonyok sorba álltak, hogy fél kiló jusson mindenkinek. Akkor épült a csarnok. Hajnalban kettő órakor keltem, akkor volt 12 éves a Sanyi fiam, a Lajos a technikumban volt kollégista. Korán keltünk, hogy jóllakjon a ló, fölmostuk a sárgarépát, möntünk a piacra. A lovas kocsival ott lehetett megállni, ahol a kórház van most, volt egy nagy rét, a Bem utcán meg volt a piac. Az árut én lepakoltam, a szomszédasszonyra ráhagytam, míg a lovat kikötöttem. Volt ott kocsi 50-100 is. Akkor 6-án reggel megyek a piacra, látom, hogy a Horváth doktor ott áll, ahol nekem van az asztalom, 16 méter hosszú, a ládáknak, kosaraknak. Azzal fogadott, hogy a Lajos? Mondom: Doktor úr, elmönnyön innét, de nagyon gyorsan! Maga nagyon jól tudja, hogy hol van. Maga jelen volt, mikor a behívót a kézibe adták. Hagyjon engem békibe... Azt mondta a Reiler Géza, hogy kap egy levelet a Lajos, azzal bevonul, azt odaadja a parancsnoknak, mert ők jót állnak azért, hogy hazaengedhetik... méhei vannak, kertészkedik, gyümölcsöse van, két családja van. Az volt a levélben, hogy mással szedeti le a gyümölcsöt, kizsákmányoló. Azt mondta neki a tiszt, hogy ha a parasztéletben megállta a helyét, akkor mint katona is megfogja állni. Nem engedték haza. Annyit megengedtek, hogy minden héten hazajöhetett. Elvihette a Pannónia motort Pétervásárra. Amikor szedtük az első barackot, amennyi szomszédasszony volt, mind jött segíteni szedni. Másnap vittük a MEZOKER-hez, az ott volt, ahol most a Posta Bank van, a Kossuth utcában a 29. szám alatt. Mikor vittem a 65 láda barackot, akkor a fiamat kikértem a Bolvári tanítótól, hogy engedje el, hogy legyen kocsipásztorom. " Tallér Lajos gazdasága a téeszesítés után Végül is Tallér Lajost három hónappal bevonulása után leszerelték. A zaklatásokat megunva, 1961. december 12-én belépett a téeszbe. A téesz a gyümölcsöst 136