A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Fodor Ferenc: Egy kiskunhalasi kertészcsalád története

gazdaság tönkremenetelét és a családi helyzet kilátástalanságát Tallér Vendel nem bírta elviselni, 1961. június 17-én öngyilkos lett. „Annyira szorult a hurok..." Gazdálkodás a téeszesítés előtt Tallér Lajosné Pató Irén családja 1931-ben költözött Kiskunhalasra. Pató Irén édesapja Domoszlón, Fleischmann Oszkár birtokán volt gazdatiszt. A halasi Schneider cégnek 350 hold szőlője volt Kiskunhalas-Alsószálláson, ennek irányítását vállalta el. A Hetes dűlőben 1937-ben vettek egy tanyát, szemben Tallér Vendelek tanyájával. A fiatalok hamar összeismerkedtek, majd megesküdtek, de az esküvő után néhány nappal, november 27-én Tallér Lajosnak ismét be kellett vonulnia. „Anyósomat nem ismertem. Életbe akkor láttam egy pillanatra, amikor szerepöltünk. Vége volt a szerepnek, és odajött az én párom, odavezetett az édesanyjához, és aszongya:, ez az a Pató Irénke akivel és szerepöltem és ezt elvöszöm feleségül. Akkor nem voltam 16 éves. Aszonta anyósom, ugyan fiam, hát előtted áll a katonaélet... De aszonta mögvár. Mert a szerepben az volt, hogy megvárom, meg kell várni a katonákat a frontról." Miután leszerelt, átvették a gazdaságot Tallér Vendeltől, aki mint említettük, másik tanyába költözött. A beszolgáltatások időszakában a kirótt adót mindig teljesítették. „Egy sütetre való liszt ha maradt, de az adót befizettük. Valami mindig termett. Kevés volt az aranykorona. 49 kr. 48 fillér talán. Apósomnál csak az 5 hold barackos lett hivatalosan bejelentve. Azt mondta, mert volt bejelentve 1200 szögöl szőlő, holott 1600 volt, mert bor beadás, tojás beadás meg minden volt. Azért volt a kataszteri kimutatásba 3 hold erdő, de nem volt még fél hold sem, mert ha ő minden gyümölcsöst jelentett volna, akkora adót nyomtak volna rá, hogy nem bírta volna kifizetni. Mert alkalmazottakat is köllött tartani, köllött tartani kocsist is, aki állandóan a trágyát hordja, köllött fizetni a hadiadót, mert apósom azt mondta, hogy akkor nincs aki dolgozzon, inkább 40-ben vitette el katonának, egy évet megfizetett, de nagyon sokat kellett fizetni... A barackost nem lehetett eltagadni, mert az volt az út szélében, azt biztosan észreveszik. A körtés sem, az almás sem volt bejelentve, volt 600 szögöl cseresznyése amit 40-ben a nagy vizesség kivett. " A szőlő nagy része kövidinka volt. Volt néhány tőke saszla és két sor kadarka. A szőlővesszőt nagy gonddal rakták kazalba, mert ezzel fűtöttek a kemencébe kenyérsütéshez. „Tudtuk, hogy egy évben 52 hét van, annyiszor 5 kéve vessző kellett. Akkor nem volt nejlon, hogy majd betakarjuk, hogy össze ne rohadjon. Esetleg nád volt, hogy rátettük, de nád se volt a környékbe. Azt minden tanyába mindenki olyan gyönyörűen összerakta, mert ha nem volt, akkor nem tudtunk kenyeret sütni. " 1959-ben a gazdaságban összesen 1870 db gyümölcsfa volt. A kajszibarack nagy része magyar kajszi, borsi rózsa és kései rózsa fajta volt. „ Volt 600 db elzászi piros, azt kitelepítette az én párom, mert nagyon rosszul teremtek. Csak hat darabot hagyott meg, a helyét beültettük őszibarackkal, ötvenhétben. Akkor nagyon ment a barack. Egy karkosárral vittem be a MEZŐKER-nek. Azt a hét 134