A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

Szűcs Judit. Maszlag János (1883–1966) öreg halász életrajza

soraimban bővebben írok. Úgy a többi fajta halak is, majdnem kevés kivétellel mind ragadozó, például fogtam nagymárnát kishallal, fogtam kis békával. Kishalat akasztottunk a horogra és megette a nagymárna. Úgyszintén a kis békát szereti majdnem minden ragadozó hal. Gondoljunk bele, kedves Olvasó, a Tiszának a vize mennyi ilyen kis lárvákat, kis rovarokat rejt magában. Azok a fajta halak, amelyek a Tisza-mederben fel tudnak ívni, azoknak a petéi mikor kikelnek, ezekből is kis lárvák lesznek, ahol kikelnek. Azok már ott nem mennek szét, egy csomóban vannak. Amint hallottam ezeket a régebbi öreg halászoktól, hogy csoportban, ahol kikelt, ott van addig, míg nem bír úszni. Azután útrakelnek, ahogy kikeltek egy csoportban. Már mihelyt úszni tud, azzal már (72) fogy is, a nagyobbfajta halak már fogyasztják. Egy ilyen petecsalád mikor az egy évet elérte, nemigen marad meg belőle 25-30 százaléka. Ez így van majdnem minden fajta halnál. Tudniillik a mederben való ívásnak nagyon kevés hozama van. Szó sincs róla, hogy a mederben nem ívik fel a hal. Felívik a mederben a márna, a barna, a rózsahal. Ennek a három különböző nevű halnak a testállása majdnem egyforma, a márna színe szőke, a barna színe sötétkék, a rózsahal színe piros, rózsaszínű, az úszószárnyai pirosak. Ez utóbbiból fogtam egyet: egy kiló húsz dekás volt. Ez a fajta hal csak a köves, kavicsos vizet szereti. A kecsege, köcsöge, kecsegetok, tok, tokhal, tetemestok, vágótok, csillagostok - ezek a nyolc néven lévő halfajták. A tokhaltól mindenfajta hal fél, majdnem egy időben van az ívási idejük, ennélfogva össze is szoktak ívni. Ezeknek is a petéjei, mikor kikelnek, egy rakáson maradnak addig, amíg nem tudnak úszni, avval a különbözettel, hogy ezek már a kavicslyukak közt maradnak, ott van nekik jó menedékük. Ott van például a vizahal, ami hazánkban nagyon ki van veszve, nem is igen van. Az első világégés előtt nem volt olyan esztendő, hogy ne fogtak volna ezekből a nemesebb fajta halakból, manapság ritka eset hazánkban a nemes tokhalakból fogni. Nemigen lehet fogni, a vizahalból, a tetemes tokhal ezekből a halakból kiveszésben van a Tiszán. (73) Haladt az idő, az évek is múltak, családunk is született. A család szaporodott, a halászatot folytattam. Abból éltünk, amit keresgettem. Tilalmi idő alatt kapáltunk meg más munkát végeztünk. Amikor engem szabadságoltak a tényleges katonai szolgálatból, azután 1902-ben behívtak gyakorlatra, azután minden második esztendőben el kellett menni 35 napos gyakorlatra. Letöltöttem 4 nagy gyakorlatot, jött az ötödik, a világégés. 19]4. július 27-én, vasárnap reggel szomorú napra virradtunk. Kitört a háború, nekem is menni kellett. A feleségem sírt, a családok is, ekkor már négy család volt. Magam is nagyon el voltam szomorodva. Ekkor a halászatban jóra fordult az idő, hozzá jóra fordult minden. Ez nem segített semmit, el kellett menni, s bevonultam Szegedre az ötödik honvéd gyalogezredhez. Beosztásom lett a harmadik menetezred második zászlóalj, 6-ik század. Összekerültünk régebbi katonacimborákkal, ott már nem voltunk annyira elkeseredve. Egyik a másikat jobban vigasztalta: nemsoká vége lesz a háborúnak. (74) Irány a harctér! Elmentünk vonaton Nagybecskerekig, ott kiszálltunk. Onnan gyalog utazómenettel, irány Tisza-torok, Rudolffalva. Ottan hajóra szálltunk, onnan mentünk a Dunán felfelé Ilokig, ottan kiszálltunk. Ottmaradtunk tartalékban. Mikor 101