A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Orbán Imre: Népéletre vonatkozó adatok a makói nazarénus gyülekezet 1870-es, 1880-as évekbeli följegyzéseiben

Néhány adatunk a pletykálkodásra vonatkozik. Ez, a közösség tagjait vagy másokat a valóságnál rosszabb színben föltüntető beszéd, inkább a nőkre volt jellemző. A javítandó dolgok között olvassuk a megjegyzést: „A néniek közt egymás után való beszéd. " De a pletyka tartalmára, körülményeire is van adatunk. „A Horváth Jánosné (a) Kapu háta me get beszélgetett a Jucival. " „Az ifjú Sziládi nénivel is beszélni, hogy ne beszélne olyan sokat. " „A néniekkel munkálkodni kell, mert igen haszontalan beszéd fajik közöttük a Nagy Rozi felöl." „Kis Julcsa maga viselete nem jó, szükséges, hogy fenyíték alá essen, mert így a több néniek is elromlanának, és úgy makacskodnának." Valószínűleg ilyen egymásközti pletykálkodás kiváltotta konfliktus: „Kiss Erdeiné és Kiss Juhászné azután meg támadták a Czene nénit, hogy hol jár, mert olyan, mint a szálló katona, nem haza mégy te, mert néked nincs hazád. " „Kádár néni és Czene nénivel elbeszélni, mert nincsenek békességben. " Föl is vetődik a kérdés, amiben a gyülekezetnek állást kell foglalnia, mely így hangzik: „a szomszédolás. " Az egyenetlenséget, veszekedést kísérő trágár beszédről általában tudósítanak a következők: „ Fenyvesi néni apjukának rosszat mondót. " „ Vaszil szóban meg esett. " „Fekete András megesett szóban." „Gáborné Csertusnéval igen csúnyán veszekednek, Gábornéra van még több is, a férjivel roszul él, máshoz teszi, és végezetre egy néninek rószat mondott az atyafiról, gyülekezet elébe való. " Az esetek szó szerinti rögzítése már a jegyzetek vezetőjének gondot okozott, ezért használt rövidítéseket, körülírást, vagy egyszerűen kipontozta az inkriminált szavak helyét. Jórészt ma is durvának hatnak ezek a kifejezések. „Atyafi szóba megesett, a ló testyit szólta felesége véget." „Pap Ferentz néni Molnár Katának mónta, ganél a szájába, ismét hogy sza-k ...-ra. Lelke mellé!" „Csávás Julis tisztátalan szót szolt férjének, P-ával az alfelét. " Az elhangzottakat pontosabban rögzítő tudósítások: „Dobsa néni a kicsiknek mondta mérgiben, rongyos kölkök." „Lőrincz Panna néni kutyának mondott egy lányt. " „Megeset szoba, mondta a lányát kutya lelkűnek és Disznónak. " „Szabó Kata kutyának mondta a kisbíró ivadékát. " „ Csávás Julis a zsidót kutyának mondta a szerződésért. " „ Újra Vaszil és Bórós Ferencz, a felesége pofájába ganét. " „Az öreg Váriné szóban megesett, azt mondta, a feleséged valaga." „Boros Jánosné a fene, mondta a férjének." „Nagy Julcsa a férjét bolondnak mondta." „Csávás Józsefné a férjének azt mondta, mért nincs már eszed. " „Egy néni a férjinek azt mondta, bolond." „Pajo mondta feleségének, ne ugas. " „Az öreg Fenyves néni meg eset az ő magafija véget szoba, mivel perlekedtek együtt, büdös dög, azt mondta, és hogy kár, a mit meg eszetek. " „ Barna János és Erdei István az erdőben ősze vesztek, és kiabálva egymást csalónak mondták." „Nagy Panna néni meg esett szóba, unokájának mondta, mit baszogsz avval a pipával. " „Zimánd Bánkuton lévő hivőn eset, egy szomszédját nagy lustának, egy esztelenek, egy bolondnak, egy hamis hájal" megkentnek mondta. Súlyosabban esett latba a káromlás, azaz, ha a trágárság vallási dolgokat érintett. Ez széles körben váltott ki megbotránkozást. Ezekben az Isten nevének a hiába való szájra vételét, az Isten fölsége és mindenhatósága elleni támadást láttak, bár inkább csak az érzelmek hevesebb megnyilvánulásai voltak. Az indulat vagy a megszokás vezetett a durva fordulatok használatához. 105