A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

„Megintvén egynémely személyektül, hogy hagyna békit a gyógyításnak, mert Vásárhelyre mégy en a tömlöcre." A gyógyítók társadalmi szerepe. A helyi közegészségügy vizsgálatakor, mind a hagyományos gyógyítókra, mind pedig a tárgyalt korszakban legitimnek minősített orvostársadalmára tekintettel voltam. A tanult gyógyítóknak a hódmezővásárhelyi boszorkányperekben történt előfordulása („Német Doctor") közvetlen, az „illegitim" gyógyítókkal való konfliktusaik pedig közvetett bizonyítékai annak, hogy a közgyógyítás változása az 1730-1740-es évekre tehető.

150 Egy hosszú távú közegészségügyi reformsorozat kezdeti lépéseire bukkanhatunk tehát a hódmezővásárhelyi perek kapcsán. Rendeletek és törvények szabták meg a temetők egészségügyét, a gyógyszerek szabványait, a bábák feladatait. Szabályozták és kötelezővé tették az orvosellátást, a különböző tevékenységi köröket (például foghúzók, sebészek) és az orvosképzést is. Eltiltották a diploma nélkül gyógyítókat, bevezették a sebészvizsgát.

151 Az állami egészségvédelem kiépülése és elfogadása hosszú időt vett igénybe, mivel nemcsak az orvosokat, később a gyógyszertárakat és a kórházakat kellett biztosítani, hanem egy egész szemléletmódot is meg kellett változtatni. A folyamat kezdetét jelzik a boszorkányperek, míg a beteljesedésről Ormos Pál írt összegző munkát.

152 Ebből megtudhatjuk, hogy bár az 1770-es évektől több sebész is tevékenykedett a városban, az orvosi ellátottság mégis akadozott. Az első „aktivus doktort" 1825-ben alkalmazza a város. Az első gyógyszertár 1812-ben kezdte meg működését, de még ekkor viszonylag kis forgalommal, hiszen sokan a házi szereket részesítették előnyben. A kórház felállítása 1833-ban történt meg. A korabeli hivatalos szervek által „illegitimnek" minősített gyógyítók társadalmi szerepe nem merült ki a gyógyászati ismereteikben és annak gyakorlásában. A közösségben kialakult társadalmi feszültségek levezetésében, és a társadalmi egyensúlyi állapot visszaállításában ugyanúgy szerepet játszottak, mint bármely más boszorkányság gyanújába került személy.

15 A természeti katasztrófák, a háborúk vagy az egyének közötti konfliktusok (a tárgyaltakon kívül például szomszéd-szomszéd, anyós és menye között stb.) halmozott előfordulása a későbbi kárvallottnál frusztrált helyzetet és agressziót eredményezhetett. A megélhetésüket féltő, óvó embereknél talán a félelem, az indulat vezethetett odáig, hogy újabb bűnbakokat keressenek (például az egészségüket veszélyben érzők pontosan azok ellen fordultak, akik esetleg bajaikon segíteni tudtak volna, vagy éppen meg is próbálták, de orvosolni már nem tudták azt). Csak egy bűnbaknak a megtalálása, legtöbb esetben „megteremtése" és vádolása, majd teljes megsemmisítése hathatott gyógyítólag az érdekeiben sértett félnél. A kárvallottak a közösségből kitűnő, az átlagtól eltérő (idegen, más nemzetiségű, gyógyító, tanult stb.) személy ellen fordultak. Ugyanazt a személyt többen is bevádolhatták vélt vagy valós tetteiért. Ebben a többszörösen rétegzett gazdasági-társadalmi-kulturális Várkonyi Á. 1990. 385. Szabó G. Péter (szerk.) 2000. IX-X., Korbuly György é.n. 397-400. Ormos P. 1971. 161. Sebald, H. 2000. 158-177., Kristóf I. 1990. 115., Sándor B. 2002. 90