A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

perek tanúsága szerint a kárvallottak egyértelmű bizonyossággal csak Benyke Jánosnérói (1734) és Szabó Istvánnérói (1756) állítják, hogy pokolvart gyógyítottak. Benykénéröl tudjuk, hogy „pokolvart és más sebeket" orvosolt. Szabónénál „más két Legény is volt nálla akik Pokol varban voltak és azokat gyógyította",

9,9 vagy „a Tanúnak Leánykája Pokol varba lévén el vitte egyszer a Fekete Aszszonyhoz [vádlott] hogj gyógy ittaná meg... ". Köszvényes volt az 1732-ben vádolt Tóth Mihályné egyik tanúja. 1755-ben ugyancsak köszvényről hallhatunk. Vörös Jánosné a maga védelmére hozta fel, hogy „ama mindent csak vesztésnek mondotok tik, talán köszvenybül történt, nemis egyéb bizony az, hanem köszvény". A kéznek és a lábnak az összezsugorodásáról („öszve zsugorodott keze lába"), a „félrehuzatott nyakról", valamint a „nyomorék" és a „béna" emberekről szóló leírások ugyancsak erre a betegségre következtethetnek. Ludverő Mihálnyné (1740) ellen tanúskodó sértettel a következő történt: „a Láb ujja kezdett fájni... csak hamar lábáról el esett, és Tizen nyólcz hétig hacsak mások nem támogatták lábára sem alhatott... ". „S ugyan azon betegségében elméjében is meg háborodott volt" - olvashatjuk egy 1740-es periratban.

9

' Ugyancsak az elmebajra utalnak az „eszelős" (Csóné, 1744) és az „el ment az esze" (Szabóné, 1756) kifejezések is. Szabados Istvánné (1749) és Mázsás Ferencné (1752) egy-egy tanúja szédülésről, ájulásról, míg Fekete Mártonné (1755) tanúja „szívfájásról" vall. A belgyógyászat körébe tartozó nyavalyáról számolt be a Bodor Istvánné (1740) ellen lefolytatott per egyik sértettje, amikor belső részeinek a betegségéről beszél. Gyermekágyi betegségre egy adatot találtam. Egy asszony keserves kínjairól olvashatjuk a következőket „a Fátens igen nagy kínnal el szülvén a gyermekét, s meg hólt".

94 Vecseriné (1730) perében egy gyermek azért nem szopott, mert - úgy vélték, hogy - „szájat be kuczoltak",

95 azaz szájzára volt. A korabeli nagy gyermekhalandóságra utalhatnak a „beteges Leánykája", „Nyavalyás Leánykája" kifejezések. Gyakran találkozhattam olyan gondolatokkal, szófordulatokkal, melyek közvetetten vagy valamilyen betegség jelenlétére, annak hatására utalhattak, vagy arról tanúskodtak, hogy egy adott időszakban a körülmények, külső tényezők negatív hatása következtében az emberek szervezete legyengülhetett. A „Fatens felesége sínlődik", „megnyomorít", „erőtlen, alkalmatlan mindenre", „nehéz betegségbe esett", „nyomorék" vagy „béna" meghatározások a hódmezővásárhelyi boszorkánypereskedés egész időszaka alatt előfordultak. A rossz egészségügyi viszonyokról tanúskodnak a „nyomorúságban lévő ura" vagy a „nyolcz esztendeigh nem volt egességhe"

96 kifejezések is. Schräm F. I. 1983. 329., Ld. Függelék: 38. Schräm F. I. 1983. 329., Ld. Függelék: 38. Schräm F. I. 1983. 309., Ld. Függelék: 37. Schräm F. I. 1983. 262., Ld. Függelék: 18. Schräm F. I. 1983. 262.; Ld. Függelék: 18. Schräm F. I. 1983. 243.; Ld. Függelék: 12. Schräm F. I. 1983. 230.; Ld. Függelék: 6. Schräm F. 1.1983. 279.; Ld. Függelék: 10. 80