A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Benkéné Sándor Barbara Zita: Hódmezővásárhely egészségügyi kultúrája a 18. századi boszorkányperek alapján

géig fennmaradó orvoshiány, valamint a szélsőséges időjárás okozta vízáradás és aszály, az emberek és állatok alultápláltsága, éhínsége azok egészségi állapotának romlásához vezetett. Ilyen körülmények között a betegségre való hajlam fokozottabb mértékben jelentkezhetett. Az egészségtelen levegő okozta megbetegedések, úgy mint pokolvar, rák, szerencsétlen szülés, szívfájdalom, továbbá a gyakori ájuldozás mellett jelentős volt a talajvíz és rossz ivóvíz okozta nátha, csúz, köszvény és bőrkiütés. A ragályos és járványos betegségek (himlő), valamint a pestis pusztítása ínséges időkben igen gyakori jelenség volt.

61 A korabeli egészségügyi viszonyok javítása érdekében a népi gyógyászat képviselőinek tehát nemcsak országos viszonylatban, hanem városunkban is igen jelentős szerep juthatott. A lakosság gyógyítási szokásai a 18. századi Hódmezővásárhelyt A periratok elemzésekor elsőként a vádlottakról szerettem volna minél többet megtudni. A perek vádlottainak személyi és társadalmi jellemvonásait önmagukban, a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, valamint a benignum és a tortúra examenek figyelembevételével vizsgáltam. A boszorkányság gyanújával perbe fogott személyek nem, kor, családi állapot szerinti megoszlása mellett, a vallási hovatartozásukat, a nemzetiségüket és viszonylagos vagyoni helyzetüket korábban már áttekintettem és arról táblázatot szerkesztettem.

6 A hódmezővásárhelyi boszorkányperek elemzését kiegészítettem a szakirodalomból kapott információkkal. A források minél teljesebb körű feltárása érdekében az eddig ismert források összegyűjtése mellett saját levéltári kutatást folytattam. A városi levéltár jegyzőkönyvei között három 18. századi pert találtam.

63 Ezeket az eddig megjelent periratokkal,

64 valamint a Tóth G. Péter által szerkesztett A magyarországi boszorkányság forrásainak katasztere 1408-1848 című kiadvány Csongrád vármegyei részében közölt nevekkel egyeztettem.

65 Az általam megtalált három per közül kettőt a Schräm Ferenc által összeállított forráskiadvány is közöl,

66 ezzel szemben a megmaradt egyről

67 csak másodlagos forrásban találtam utalást. Szeremlei Sámuel hivatkozik egy 1724-es boszorkánysággal kapcsolatos tanúkihallgatásra is, bár erre a lefolytatott perre eddig nem találtam rá. 8 61 Szeremlei S. IV. (1911)135. 62 Sándor B. 2002. 4. fejezet 50-64., Függelék. 63 Csml, Hódmezővásárhely jkvek vár. ltr. Rvi. II. cs. 28, 30, 32 sz.; Szél János 1732, Samu Jánosné 1732, Tóth Mihályné 1732; Ld. Függelék: 8, 9,10. 64 Schräm Ferenc: Magyarországi boszorkányperek. 1529-1768. 1-3. köt. 1970. Bp.; A magyarországi boszorkányság forrásai (szerk. Bessenyei József) I-II. köt. 1997.; Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. 1910. Bp.; Laufenauer Károly: A múlt századi boszorkányperek Hódmezővásárhelyt. 1898. Kézirat, ill. Laufenauer Károly: Előadások az idegélet világából I. 1899. Bp.; Klaniczay-Kristóf-Pócs: Magyarországi boszorkányperek. Kisebb forráskiadványok gyűjteménye. 1998. Bp. 65 Bp.-Veszprém 2000. 66 Ld. Függelék: 9, 10. 67 Szeremlei S. II. 1938.109. 68 Szeremlei S. II. 1938. 109. 76