A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században

gatott „utolsó compactusra", a város pedig ebéddel és vacsorával vendégelte meg. Külön kiadást jelentett a település számára a megvásárolt bormennyiség Szentesre szállítása. E célból a város fuvarosokat fogadott fel. 1774 júniusában a Kecskeméten vásárolt 427 és % akónyi bor szállításáért a helybeli kocsisok fejenként 10 és Уг krajcárt kaptak. A kocsmai árusításhoz szükséges kancsókat is messziről, főként Pestről szállították. 1774. március 22-én a borbíró 800 kancsót vásárolt Pesten. Külön költséget jelentett az áru kirakodása, kocsira rakása valamint a takaráshoz szükséges zsúp és apró szalma, gyékény és a lekötözéshez használatos 7 istráng.

58 Az Erdőhát a szentesieknek nem csak fabeszerzési helyként szolgált. Közkedveltnek számított a városban a tájegységen termett gyümölcs.

59 1757-ben a város az ágrisi (Arad vármegye) oláhoktól egy véka aszalt körtét vásárolt 27 krajcárért.

60 Kisebb-nagyobb rendszerességgel a szentesi lakosok is szállítottak erdőháti gyümölcsöt a településre, amit helyben értékesítettek. Feltehetőleg gyümölcskereskedelemmel foglalkozó kofaasszony lehetett az az Úri Ádámné, akinek a neve egy 1797-ben lefolytatott perben bukkan fel. A vita abból támadt Úriné és Mikecz János özvegye között, mert előbbi nem volt hajlandó kifizetni a 8 Rhénes forint lakbért. Úri Ádámné azzal védekezett, hogy Mikecz Jánosné nem teljesítette a kettejük között létrejött egyezséget, mely szerint a háztulajdonosnak a Szent Mihály-napot követő hetekben ki kellett volna ürítenie a kamrát, ahol a kofaasszony az általa vásárolt gyümölcsöt szerette volna tárolni. A tanúvallomásból kiderül, hogy Úri Ádámné rendszeresen járt őszönként az Erdőhátra áruért, ahonnan november végén, Katalin-nap táján tért viszsza.

61 Szentesre nemcsak a Körösök vidékéről, hanem a Tiszahátról is szállítottak gyümölcsöt.

62 A kocsmákban mért pálinka egy részét helyben főzték.

63 A számadáskönyvek szerint Szentesre az 1740-es évek elején Budáról, Cibakházáról, Kecskemétről, Kiskunhalasról, Nagykőrösről Rimabányáról és Szolnokról hoztak égetett.

64 1740-ben a városba Szarvasról szállítottak sört.

65 Ugyanebben az esztendőben 1 mázsa csehországi komlót vásárolt az elöljáróság Szolnokon.

66 58 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1774. 59 Arad megye gyümölcstermesztése a 19. szazad első felében is jelentős volt: „Gyümölcsben szinte gazdag ezen megye; van sok almája, diója, jó ízű sárga dinnyéje, baraczkja, szilvája pedig szerfeletti bőséggel, mellyből erős pálinka égettetik." Fényes Elek 1839. IV. 450. 60 CsML SzF V. A. 102. m/2. Bír. és Köz. Szám. 1757. 61 CsML SzF V. A. 102. b/3. Tan. ír. 1797.693. 6 „...Csifi mihályal annak utána Gál Eva el menvén a Tisza hátra gyümölcsöknek fel keresésekre..." CsML SzF. IV. A. 53. b.2. Úsz. ír. 561. 63 A 18. században Szentesen az uradalom mellett a helyi lakosok is foglalkoztak szeszfőzéssel. A kazánok után meghatározott összegű adót kellett fizetniük a mindenkori földesúrnak. Az uradalmi pálinkafőzés a serházban folyt, amely a várostól északnyugatra, a Hékédi-telek szélén, a Kurca-parton helyezkedett el. Az épület még Harruckern földesurasága idején készült, majd özvegy Károlyiné fejlesztette tovább. A 18. századi források szerint Szentesen gabonából, borseprűből és törkölyből főztek pálinkát. Herczeg Mihály 1980. 124. 64 CsML SzF V. A. 102. m/l. Bír. és Köz. Szám. 1741, 1742, 1744. 65 A levéltári források szerint a városban már az 1740-es években is voltak serkocsmák, amelyekben jelentős mennyiségű sör került kimérésre. CsML SzF V. A. 102. m/l. Bír. és Köz. Szám. 1748. 66 CsML SzF V. A. 102. m/l. Bír. és Köz. Szám. 1740. 34