A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Mód László: Egy dél-alföldi mezőváros gazdasági kapcsolatai a 18. században

Szentes a 18. században A török idők alatt több alkalommal elpusztuló és újratelepülő város 1720-ban a Harruckern család tulajdonába került. A település fejlődése szempontjából nagy jelentősége volt annak, hogy a délvidéki törökellenes hadjáratok idején Harruckern György a császári hadak élelmezési központjává tette. A Szentest benépesítő családokat a földesúr jelentős kedvezményekben részesítette: állami adójukat megelőlegezte, kötelezettségeiket 2-3 évre elengedte, az egyházi tizedet megváltotta és örök időkre jobbágyainak ajándékozta. Fontos kedvezménynek számított a vallásszabadság biztosítása, ami a református lakosság számbeli gyarapodásához nagymértékben hozzájárult. A város lakói szabadmenetelűek lettek, a földesúri szolgáltatásokat pedig szerződés alapján készpénzben, azaz taksában rótták le. 1721-ből maradt fenn a földesúr és a község között létrejött első megállapodás, amely három évre szólt és évi 800 forintban állapította meg a fizetendő pénzösszeget. Ennek fejében a Harruckern család fölmentette a település lakóit a földesúri szolgáltatások alól, és a város szabadon használhatta a veresegyházi, a bökényi, a fábiáni és az ecseri pusztát. Szentes fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy Harruckern János György 1730-ban három országos vásár tartására szóló privilégiumot eszközölt ki III. Károlytól. Harruckern János György halálát (1742) követően fia, Ferenc lett Szentes földesura. Igyekezett folytatni apja városfejlesztő politikáját, az ő nevéhez fűződik többek között a katolikus családok betelepítése is. Az 1759. évi összeírás szerint a városban 794 családfő élt, azaz a lakosság lélekszáma megközelítette az 5000 főt. Az úrbéres adó alá eső jószágállomány mennyisége jelentős állattartásra vall, ami ebben az időszakban a lakosság fő megélhetését jelentette. 1773-ban a városban már 7249 lakost vettek számba, akik közül 5283 református, 1901 katolikus, 49 evangélikus és 16 görögkeleti vallású volt. Harruckern Ferenc 1775. november 14-én bekövetkezett halálát követően Szentes a Károlyi család tulajdonába került. Az urbárium bevezetése után kötött úrbérpótló szerződések véget vetettek annak a gyakorlatnak, hogy a város egy összegben váltsa meg szolgáltatásait, és a földesúr ne avatkozzon bele a község ügyeibe.

25 Az úrbéres telkeken Szentesen mintegy 535 gazda osztozott. Ebben az időszakban a város közigazgatásában a telkes gazdák játszották a fő szerepet. Közülük került ki a 12 esküdtből (1748-tól 24 lett a számuk) álló városi tanács, amely a községet mint jogi személyt képviselte a földesúri, a vármegyei és az országos hatóságok előtt, irányította a település belső ügyeit, valamint ellátta az első fokú bíráskodást a polgári és a büntető perekben. A földesúri terhek növekedése elsősorban a Károlyiak nevéhez fűződik, akik hatalmuk kiterjesztésére és a város jogainak megnyirbálására törekedtek. Az 1790-es évek végétől az uradalom egyre több szolgáltatást követelt a várostól. A Károlyi család igyekezett kiterjeszteni befolyását Szentes belső életére. Erőteljesen beleszólt a városi tanács és a hivatalnokok választásába, a 24 tagú tanács létszámát pedig a felére csökkentette.

26 Makó, Csanád, majd Temesvár felé haladt. A település tehát már ekkor közlekedési csomóponttá vált. Paszternák István 2000.

1. 78. 25 Labádi Lajos 2000.

1. 122-127. 26

LabádiLajosl995.8. 30