A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Szűcs Judit: „Csongrád népélete” című állandó kiállítás forgatókönyve

Fölül, oldalt: lámpás TLM. NGY. ltsz.: 78.2.1. Alatta: koppantó TLM. NGY. ltsz.: 58.1.20. Jobbra, a szárvágók fölötti kép tanyaudvart ábrázoló színes kép. Szűcs Judit felvétele az 1980-as évek végén Faragó Mátyás tanyáján. A 10. (fali) tárló FÖLDMŰVELÉS felirattal. Bal oldalon 2 kép egymás alatt. 1. kép aláírása: A marokszedők megálltak inni. Nyolcalakos kép. Csépai János családjában készült. Ifj. Csépai János a kép bal oldalán a második. Csépai Jánosné ajándéka (fekete-fehér). 2. kép aláírása: Kaszakalapálás. Kalmár Margit készítette (fekete-fehér). TLM. GYSZ. 2000.21. Középső oldal felülről lefelé: Szöveg: Földmüvelés Csongrád határában jó minőségű szántóföld, homokos és szikes talaj is van. A gazdák a 19. században és a 20. század elején a kiskunfélegyházi és a Kéttemető úti, a kettőshalmi földek jelentős részét szántóként használták. A vízszabályozás után a Nagyrétben is feltörték a kiszáradt rétek földjét, egy része ennek is szántó lett. Kenyérgabonaként búzát és rozsot, kisebb mennyiségben kölest, takarmánynak árpát, zabot termeltek. A kézzel vetést a 20. század elején kezdték vetőgépek felváltani. Az aratást kaszával végezték, a rávágott gabonát sarlóval szedték fel. Családtagok és fogadott aratórészesek párba álltak, a férfi kaszált, a marokszedő nő a lekaszált gabonát összeszedte és kévébe kötötte. A kévékből a szemet a 20. század elején még lóval nyomtatták, majd a két világháború között terjedt el az önjáró gőzgép. Kezdetben az aratórészesek dolgoztak géprészesként is, majd a gépész hozta őket. A kukoricát elsősorban takarmánynak termelték. A kukorica vetése, többszöri kapálása után a törés, főként a kukoricafosztás a családnak és a szomszédoknak sok tréfára és udvarlásra adott alkalmat. A szöveg alatt: 3. kép aláírás: Kévehordás közben A Hajdú családból került a múzeumba. Amatőr felvétel, készítőjének neve ismeretlen (fekete-fehér). (TLM. NGY. ltsz.: 91.24.12.) A fenti szöveg és a 3. kép mellett MARHÁS-LEVÉL és alatta szöveg: Vásárok A 19. század végén hetivásárt kétszer, országos vásárt évente négy alkalommal minden évszakban tartottak. 1907 áprilisában tartott állatvásár hivatalos adatai: 263