A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése (Forrásközlés) III.

kért érte, én odanyomtam neki a kezébe egy csomó mosatlant, hogy mossa el, dolgozzon, akkor még kaphat is érte pénzt, de a jóslásért nem. Még vannak sokan, akik hisznek neki... A cigányok zárkózottak, még nem kulturáltak. Semmi nem érdekli őket. 575. Tápé (Csongrád vm.) Tari Andrásné, 46 éves Az álomlátó Szőregen van. Öregember már, 45-50 éves. Ebből él. Ott a Radnai utcában lakik. Ez ügyes ember, a húgom is járt nála és mögmondta, hogy hamarosan hazajön, haza is jött két hétre rá az ura. Ehhez nem tudom mit szólnak a városi emberek, én nem tudok hozzászólni, de sejtem, hogy csalás az is, mert hunnan tudja az a vénembör az igazat. Mönjön el égyször hozzá, de öltözzön át parasztnak, mert mögláttya magán, hogy úriforma, oszt nem mond el semmit. Majd mondja el nekem, mit mondott magának! 5 Ft-ot kér. Tápéról mostanában valóságos búcsú van oda. Ez a "szőregi embör". 575. Tápé (Csongrád vm.) Tari Andrásné, 46 éves A csalás nem olyan súlyos nekem, mint a lopás, mert aki okos, művelődött, azt nem lehet becsapni. Miért nem csapnak be engem soha? Mert értőm mindennek a nyitját. Még a kereskedő sem csaphat be, kiválasztom ezer közül a magamnak jót. Ilyen maradi pl. Molnár G. Antalné. Ëgy szögényasszony oszt égyször valamelyik vén cigányasszony mönt hozzá, hogy "mögfordítja a szögénységit", ha ad neki ruhát. Adott is neki selyemkendőket, 7 öltözet ruhát, még aranygyűrűt is. A vén aszszony mög is csinálta úgy a szerencséjét, hogy mind elvitte tüle, mert azt mondta neki, hogy ezek mind köllenek a szerencséjéhez. Mind elvitték tőle, az asszony ëgy kicsit gyenge felfogású. Én nem bánom az ilyet, miért olyan ostoba, hiszen mondjuk mindig, hogy ne hallgasson a cigányra. Szegeden van olyan, aki mögmondja, melyik utcában lakik a tolvaj. Rostaforgatást is csinálnak a foglyokkal kapcsolatban. Régen megfejtették az álmot is, most már nem. 244