A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése (Forrásközlés) III.

hogy bográcsban főztek, szabad tűzhelyen. Nem is ettek annyi mindent, mint most, szinte mindig árpakása leves volt krumplival, kukoricagaluskával. A halat nem szeretik most sem az emberek, de régen állatok se igen voltak, hogy annak a húsát ették volna. Búza is kevés volt, amit hajón úsztattak le felülről, azt ettük. Mi nemigen termeltünk, hogy is termelhettünk volna búzát, hiszen a víz mindig a nyakunkon volt. Apám mesélte, hogy sokszor a part melletti házakat elvitte a víz, ezért nem is nagyon építették meg, csak úgy... Sokan mentek pásztornak innen az uradalomba, azok nem is gyüttek haza. Még az örökségükről is lemondtak, elvesztek számunkra. Pl. apám egyik bátyja Pusztaszer mellett volt urasági cseléd meg pásztor, nem örökölt semmit innen, csak apámnak kapta az egyik kabátját. Sokan földmunkások voltak. Akkor kezdték építeni erre a vasutakat, a töltéseket. Ide jártak az emberek munkára, végig a Tisza mellett. Aki földet kapott valahogy, az persze nem járt el, de ilyen kevés volt, mert csak a földből nem tudott megélni senki. Amikor pedig elmaradtak a földmunkák is, szétmentek cselédnek a környező tanyákra, még messze Békésbe is eljártak. Pl. apám is sokat járt valamilyen uraságba dolgozni, Gyula mellé. Nem kaptak sokat, de annyit minden nyáron összeszedtek, hogy télire nyugodtan legyen dohányra, meg még borra is. A téli kubikos munka, meg az asszonyok gyékényezése azután némelyik embert felemelt, pl. minket is, mert apám tíz év alatt 3 lánc földet tudott összeszerezni, de ő nem járt kocsmába. Ezek a földek szét vannak a határban, mert darabonként tudta megvenni. Most is úgy vannak, közben megosztottuk szépen egymás között, gyerökök. Úgy vélöm, akkor nyugodtabbak voltak az emberek, mint most. De sokat bandáztak, sose voltak itthon, csak az asszonyok. 1. Tápé (Csongrád vm.) Tóth András, 34 éves Az idén elég rossz termés volt, nem termett, mert az egész határt elverte a jég és minden lefagyott tavasszal. Ezért vannak itt sokan a gyékényre utalva, szereznek gyékényt, megkészítik és kis pénzhez jutnak, mert a gabonából nem sok jut nekünk, olyan olcsó a gabona ára. De a gyékénynél meg az a baj, hogy a kofa igen olcsón veszi meg a termelőktől, de annál drágábban adja tovább, akár itt adom át a nagykereskedőnek, akár beviszem Szegedre. Nekünk itt nincs engedélyünk a vele való kereskedésre, ha lenne, jól élhetnénk. A nagykereskedőknek már szép nagy házuk van mindnek, úgy megél. Többen is vannak. Én nem foglalkozok ezzel. 1. Tápé (Csongrád vm.) Tóth Pál, 62 éves Vadászok is vannak a faluban, nem sokan, mert ezt nem szeretik a faluban. Egy társaság van itt, 15-20 taggal, nem tudom pontosan, Biacsik fakereskedő, ő ezek vezetője. 235