A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Ifj. Lele József: Megállítottam az időt

Lehetséges-t mondanak. Gyulay Endre Szeged-Csanád megyei püspök előszavával írtam egy könyvet Az Úr készen találta őt (Bálint Sándor élete) címmel, amely sok válaszlevél idézetet is tartalmaz. A negyedik könyvem címe: A tápaiak hite. Ebben a templomról, a temetői kápolnáról, a Szent Antal tiszteletről, az út menti keresztekről és szobrokról, a búcsújárásokról és a tápai búcsúkról, a falu művelődési és szórakozási alkalmairól írok sok fényképpel illusztrált tanulmányokat. Külön tanulmányaim születtek a tápairét tanyáiról, a tápai bokrétáról, Tápé temetőiről és számos olyan témakörről, amelyek kellőképpen egészítik ki a tárgyi gyűjteményemet. Munkámról és gyűjteményemről Wirth István készített kisfilmet. Hogy mennyire sikerült megállítanom Tápét az időt, talán az elismerések igazolják: 1973-ban miniszteri dicséretet, 1975-ben Magyar Kultúráért érmet, 1984-ben Juhász Gyula-díjat, 1998-ban Tömörkény István-díjat, 2000-ben Tápéért életműdíjat kaptam. Többre már nem is vágyom, igaz, nyomdakész a Tápé és a gyékény, a Pick szalámi és parasztkolbász , a Pósa Rozit, azt a szép lányt megölték, a Hit és a pedagógia, a KALOT és a KALÁSZ nemzetnevelő hatása, a Hagyományos orvoslás Apátfalván, a Hitélet és népi orvoslás Zákányszéken, a Hátrahagyott üzenetek, valamint jelen anyagom. Záró gondolatok Gyermekkoromban olyan dudás akartam lenni, aki a disznócsürhe után megy és ökörtülköt fúj. Később olyan, aki rezest fúj lakodalmi menet idején. Komolyabb gondolatom volt, hogy apám szakmáját, a mészáros és hentes szakmát magasabb szinten, élelmiszeripari technikusként művelem. De szerettem dolgozni a földben, az állatok barátaim voltak és maradtak. Aztán, hogy kuláklistásokká aláztak minket is, lettem hentes tanuló, majd munkás gimnazista. A szembetegség tett 31 évesen rokkantnyugdíjassá, s lettem a magam szorgalmából és erejéből néprajzgyűjtő-kutató, -íróvá. Mindez nem ment volna kellő családi háttér nélkül. Nagyszüleimnél kezdtem a magam parasztegyetemét, majd a szalámigyár nevelt emberi tartásra, miközben hívőként máig tartom katolikus hitemet. Mód nyílott a számomra, hogy a nyíregyházi tanárképző főiskolán hallgatója lehettem négy éven át (nyaranta) a honismereti nyári egyetemnek, majd újabb négy nyáron a Honismereti Akadémiának. Voltaképpen életem nagyobbik részében azt csinálhattam, amihez kedvem volt és amihez kitartó érdeklődés és tanulás után kellő érzésem és értékelésem alakult ki. Most már várom, a három lányka unokánk közül melyik viszi tovább ezt a megállított tápai időt, hogy általa is tudják majd értékelni ők és a tápai nemzet a hajdanvolt elődök emlékét. * Pick szalámi és parasztkolbász. Szeged, 2002. 21