A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

Makón régen zöldágat, később fenyőt díszítettek fel szentestére vagy első nap reggelére. A legszegényebbek, s a tanyán lakók is gondoskodtak arról, hogy legalább egy kisebb vagy nagyobb ág legyen otthon. „Nem vót olyan nagy, mög díszes" a karácsonyfa, volt az általános vélemény. Szintén általánosan gyakorolt szokást tükröz az alábbi megjegyzés: „Egy kis fenyőfát édösanyám mindig beszörzött, azt földíszítötte, de olyan nagy ajándékok nem vótak. " Csokoládé, csoki figura alkották a főbb díszítményeket. Diót is szoktak arany- vagy ezüstpapírral bevonni, mások saját készítésű mézest és apró süteményt vagy perecet készítettek a fára. Olyan család is volt, ahol a tél, a hó imitálására vattacsomókat tettek a fára. Ez a szokás a családban - a megváltozott életkörülmények ellenére - máig öröklődött. A szaloncukrot főzték, vagy a (kockacukron kívül) aprópogácsát csomagoltak be selyempapírba, s azt akasztották a fára. ,flagy szögénység volt, örültünk akkor, ha vót ennivaló. Vót egy kis fenyő, vót rajta szaloncukor, de ilyen nagy ajándékozás nem vót" -jellemezték a háború és háború utáni időszak karácsonyát Az üvegdísz „később, az oroszok után " jelent meg. Amint H. Kovács Mihály is említette, a gyerekeknek meglepetés volt a karácsonyfa, amit általában reggelre a Jézuska, vagy valamilyen megszemélyesített személy hozott. "És egyszer, emlékszem, hogy a nővérem hozta be, angyalnak vót őtözve, és akkor csöngött, megakkor a karácsonyfa gyertyával kivilágítva, meg a csillagszóróval...Nagy on szép vót, mégis maradt bennem." Gyakran előfordult, hogy szenteste állítottak fát. Ilyenkor a szülők különböző ürügyekkel küldték el a gyerekeket. Pl.: "Úgy díszítették föl, hogy kimöntünk az istállóba mögitatni a lovakat, akkor anya földíszítette, osztókkor mire bementünk, akkor fölvót díszítve". A fát általában a sublóton helyezték el. Több helyen körberakták agyagból és vattából készült karácsonyi báránykákkal. Ide kerülhetett a lucabúza is. A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa állításnál is újabb keletű szokás. Ajándékot régen a kántálok, betlehemezők, köszöntők kaptak, ők is inkább ételitalfélét, később pénzt. Már az említett makói adatokból is kitűnt, hogy itt sem volt régi keletű és nagymértékű az ajándékozás. Az idősebbek egyértelműen el is ítélik a jelenlegi gyakorlatot: "olyan drága ajándék, ami most van, nem volt. Örültünk, ha kaptunk két szép piros almát. " "" Karácsony napja (december 25-26.) Karácsony a család ünnepe volt régen is, és ma is az. Mint általában a nagy ünnepeken, komolyabban nem dolgoztak, csak a legszükségesebb munkát végezték el. Főzni, sütni sem kellett, mert karácsony szombatján előkészítették az ünnepi menüt: gyöngyös- vagy tyúkhúslevest, töltött káposztát, süteményeket. Régen az édes tészták nem voltak divatban, hanem gyúrt bélest és kalácsot készítettek. Délelőtt a családok templomba mentek misére, délután felkeresték ismerőseiket, szomszédaikat. Karácsony első napjának hiedelmei közül Makón is ismert volt, hogy „férfinak vót szabad mögjelenni legelőször a családba, mer az hozott szerencsét". Makón is a leggyakoribb keresztnevek közé tartozott az István és a János. Este a rokonságban lévő Istvánokat és Jánosokat köszöntötték fel. Régen pálinkával, borral, 200