A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Ifj. Lele József: Megállítottam az időt

Bálint Sándor egyre gyakrabban jött ki, hadd ringatózzon a sok tápai kincsben és együtt mentünk el Magyari Jánosné Gyönge Örzse nénihez, Kónya Róza nénihez, szüleimhez és a rokonokhoz, akikkel azért ismerték már egymást, mivel nagybátyám, Lele József képzős tanítványa volt Szegeden, és hát Bálint Sándor az én szüleim lakodalmán volt legelőször Tápén. Nagyanyám (anyai nagyanyámról van szó, akiről azt mondta Sándor bácsi, hogy „Etel néne, Palika Vera néni, Palika Örzse néne az én parasztlektoraim") ugyanis a tápai pappal íratott szép levelet Bálint Sándornak és édesanyjának, amivel meghívta fia tanárát édesanyámék lagzijába. Amikor Sándor bácsi a szüleimhez és a rokonsághoz is kijött, biztatta őket, hogy segítsenek nékem, mely kérését hála Istennek mind megfogadták és segítettek, amelynek nyomán méginkább gyarapodott - mostmár sok-sok viselet és egyéb textíliákkal a gyűjtemény. Egyik alkalommal nálunk vasárnap délutánoztunk, velünk volt Sándor bácsi is, amikor azt mondta: „Édös Jóskám, te mögállítottad Tápén az időt, nagy eredmény ez tűled, csak gratulálni tudok." Ez a mondata nagyon megragadt bennem, és most már én is próbáltam úgy tekinteni a sok szép tárgyra, mint néprajzi értékekre. Olyanokra, amelyek egyenként is, de legfőképpen együtt jelentik a tápai gyékényes és halászó múltat, a viselet, a folklór, a gazdálkodás hagyományait és mindent, ami Tápé népéletét és történetét jelenti. Főként ővele jöttek szegedi volt tanítványai a gyűjtemény látására, de jöttek Juhász Antallal, Andrásfalvy Bertalannal, Katona Imrével, és a Tápé kötet minden szerzőjével. Csak Molnár Imre honismereti szakkör vezető és felesége nem jöttek el, mivel konkurensként kezeltek és munkámra irigykedve figyeltek. Persze, ők sem mutatták meg nékem soha a honismereti gyűjteményt, ennek ellenére én máig nagyon tisztelem őket és munkájukat. Ortutayék látogatása előtt már hónapokkal kértem Juhász Antalt, hogy egy általam vett vonalas füzetbe, mint vendégkönyvbe írjon ajánlásokat nékem a további munkámhoz. Megtette, majd következett Gráfik Imre budapesti néprajzos. Mire Ortutay jött, már több elismerő mondatot olvasott főként tápaiaktól. Bejegyzését ma is fejből tudom: „Országos példa is lehet ez a gyűjtemény. Egyetlen ember munkája Tápéért, az egész nemzetért. Büszkék lehetünk ennyi emberi érték, ilyen becsülendő munka láttán. " Bálint Sándorral jött ki Pertti Virtaranta finn nyelvész professzor, Gulya János néprajzos, Erdélyi Zsuzsanna és számtalan jó nevű és hírű tudós, hogy szinte minden hónapra jutott nagytekintélyű látogatóm. Ortutay Gyula, akit a nyilasok üldöztek, nálam találkozott nagybátyámmal, Lele Ambrussal, akinek házában talált menedéket családostól. Mily nagy volt a találkozás öröme, leírni is alig lehet: percekig szorították egymás kezét. Ortutay Gyulát őszintén meglephette a gyűjtemény, mivel pár nappal később Pestről küldte Ruffy Pétert a Magyar Nemzettől, aki Egy munkás magánmúzeuma címmel írt a gyűjteményről és munkámról. Ugyanazt a cikket az Úttalan utakon című kötetében is közölte. Ezt követően minden hét végén sok volt a látogatóm és egyremásra már nem csak magyarok, hanem külföldiek is. A gyűjtemény If]. Lele József magángyűjteménye névvel 1978-ban kapott működési engedélyt, s része lett az országos múzeumi hálózatnak. 19