A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

tunk, mindig vót lepény. Osztakkor ezöket mind odatöttük, hogy ne kölljön fölkelni érte. " Másik régi szabály szerint: "Mindönki övött mindönbül. " Amikor a böjti tilalom lazult, a vacsora étrendjében változás akkor történt. Ezután jelent meg a karácsonyi étrendben a hal, a töltött káposzta és a pulyka. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy találkoztam olyan családdal, ahol a mai napig a hagyományos módon kerülnek az ételek az asztalra, a tárgyak az asztal alá. Az asztalról a karácsonyi morzsát nem szedték le, összegyűjtötték, később mágikus gyógyító eljárásra használták. Csanádpalotán és Kövegyen is máig föllelhető szokás, hogy füstöléssel gyógyítottak vele. Feltehetően Makón is gyakorolt szokás volt. Másutt a morzsát vízkeresztkor a gyümölcsfákra szórták, hogy jó termők legyenek. Egyetlen adat tanúsága szerint „mindig napkeletnek". Más adat szerint a karácsonyi morzsát azért nem szabad kidobni, mert akkor a szerencsét kidobják.

28 A népi gyógyítás egy mára már elfelejtett szokására is van adatunk,

29

ami szerint karácsonykor sapkát vagy kalapot tettek a szoba asztalára. Ha fájt a jószág hasa, azzal kellett simogatni, hogy meggyógyuljon. A kutatók a népi karácsony sajátosságának tartják, hogy a karácsonyi asztalnál eggyel több terítéket tesznek föl az asztalra. Ennek gyökere a visszajáró halottak hiedelmében található. Makón ezzel a szokással nem találkoztam. Sajátos változatát, ma is gyakorolt szokást találtam egy görög-katolikus családnál. Régi hagyomány náluk, hogy ünnepeken, így karácsonykor is, ahány halottjuk van a családban, annyi szál gyertyát gyújtanak meg szenteste. Azon kívül, az elhunyt legkedvesebb süteményét elkészítik, s emlékére egy ismerősnek elajándékozzák. A vacsora után a családok általában együtt maradtak, vagy a szomszédok, barátok összegyűltek, s az éjféli miséig kártyáztak (legtöbbször dióra). Az éjféli misére a család minden tagja elment. Az éjféli mise és környékének időpontja többféle jóslásra is alkalmas volt. Jósoltak az időjárásra a már ismert módszerekkel (hagyma, dió). Szenteste az állatokat éjfélkor megetették, hogy jóllakottak legyenek. Az éjféli misére menet vagy jövet jóslatok hangzottak el. Ha keletről fúj a szél, szárazság, ha nyugatról fúj, eső, ha délről, döghalál, ha északról fúj, háború fenyeget.

30 Néhány helyen a lányok ilyenkor szokták az András- vagy Luca-napon ismert szerelmi jóslást elvégezni. A szerelmi jóslás időpontja nem egy esetben az éjfél, pontosabban az éjféli mise (mákoscsík a szenteltvíztartóban; almába harapás befejezése a templomajtóban) volt. A hagyományos szokásrend felbomlásának tipikus jeleként értelmezhető az a jelenség, hogy a katolikusok szokását átvették a református családok. Például elmentek az éjféli misére. Makón ez a folyamat viszonylag korán megkezdődött. MFM NA 1108-93 TóthF. 1982.118. Börcsök A. 1997. 8. 198