A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Markos Gyöngyi: A karácsonyi ünnepkör szokásai Makón

lönleges mágikus hatalommal ruházódtak föl. A karácsonyi asztalra kerülő ételek (fokhagyma, méz, dió, alma stb.) részét képezték ugyan a karácsonyesti vacsorának, de ekkor elsősorban nem táplálékként voltak fontosak: az ételekhez bőség-, egészségvarázsló hiedelmek és jóslások fűződtek.

22 Makón is föllelhetők még azok a szokáselemek, amelyek azt mutatták, hogy az ételeknek fontos szerepük volt abban, hogy a következő esztendőben biztosítsák a család egészségét. Mi is került a karácsonyi asztalra és alá? A cselekvés időbeni sorrendjét figyelembe véve először vegyük sorra az asztal alá kerülő tárgyakat. A két világháború között még általános volt Makón, hogy 24-én délután a családban rendszerint a férfi (adatunk van rá, hogy időnként nő) egy szakajtókosárban különféle gabonát (búzát, zabot, árpát, csöves kukoricát) helyezett el a szobában az asztal alatt. Tetejére és köré maroknyi széna és szalma is került. A kosárba még alma és dió is kerülhetett, sőt az asztal alá rakhatott a gazda kisebb gazdasági- és lószerszámot is. Az elhelyezés történhetett kaskában, később cipős- vagy más dobozban is. Más adatok szerint a gabona alá egy tojást tettek.

23

Tóth Ferenc említi,

24 hogy egy zabla társaságában egy fej vörös- és egy fej fokhagyma is került a gabona tetejére. Véleményem szerint ez szoros összefüggésben lehet a makói hagymatermesztéssel, s tipikusan makói szokás. Az asztal alá helyezett tárgyakat aprószentek napján vitték ki, s az állatoknak adták, hogy egészségesek legyenek. „Azér köllött odaadni, hogy ne lögyenek betegök. Úgy elosztottuk, hogy minden kapjon belőlle. A tehén, ló kapta a szénát, alájuk a szalmát. A tyúkok meg kapták a búzát meg a kukoricát. " A többi tárgy a jövő évi jó termést biztosította. A háziasszony fehér vagy piros csíkos szőttes abrosszal terítette le az asztalt. Ez általában eddig nem használatos vagy csak erre az alkalomra használt abrosz volt, amelyet később kenyérsütésre, esetleg vetőabrosznak használtak. Ezzel a jó termést biztosították a családnak. Feltehető, hogy Makón is ismert volt ez a mágikus cél, de adatot már nem sikerült rá találni. Az asztalra szertartásosan elhelyezték az étkezéshez szükséges ún. kezdő ételeket (méz, fokhagyma, dió, alma), valamint a vacsora fogásait. Szórványos adatunk van arra, hogy a Jézuskának egész kenyeret és sót is helyeztek a karácsonyi asztalra. A fokhagyma, a dió és a méz fontos eszköz a népi gyógyításban. Különleges jelentőséggel bírt a karácsonykor mézbe mártott fokhagyma, amelyet torokfájásra illetve ennek megelőzésére alkalmaztak. A karácsonyi dió elfogyasztása egészségvarázsló szereppel is bírt, de a jövő év egészségére is utaltak belőle. Ha a vacsora során feltört dió szép, egészséges volt, akkor a család is egészséges lesz a jövő évben. Ha a dió rossz, akkor valaki beteg lesz a családban, más adat szerint meghal az illető. Az alma a néphitben és a népszokásokban a termékenység, az egészség, a szerelem szimbóluma. Fontos szerepe van a karácsonyi szokásokban is. Makón a karácsonyi almával kapcsolatban több változat is található. Ezek egy része Luca naptól karácsonyig tart (szerelmi jóslás), más része az aprószentek napjának hiedelmeihez kapcsolódik. Pócs É. 1980. 64-65. MFMNA 1142-95. TóthR 1982. 118. 196