A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Ifj. Lele József: Megállítottam az időt

zást jól tettem, azt követően tudtam meg, amikor az 1970-es árveszély idején szinte mindet elpusztíttatta a falu akkori vezetése: Bodó István és Csejtei Istvánné. Ugyanis kiderült, hogy nem volt szükség a tanyarombolásra! Házunk alagsora tehát kezdett múzeum jellegűvé válni. A nagyház mellett kialakult a konyha kis katlannal és berakott tűzhellyel, a házbelsőben kemencét építettem (magam raktam a katlant és a tűzhelyt is). A konyha falaira virágos és alakos tányérokat, cserép leveses tálakat, csíkmákszűrőket, tökszelőt, csigatészta készítéséhez nyüst darabot, fa sótartót gyűjtöttem. De került fából, cserépből, sőt üvegből való vajköpülő, fa krumplitörő, cserép pecsenyesütő és igen sok cserépfazék, szilke, tejes fazék, vizes kanta és korsó, amelyekkel benépesedett a kis konyha. A nagyobb tálak, vájlingok, a széklábra tett fateknő a képzeletbeli pitvar falára kerültek, alá a menyaszszonyi láda, amelyre cserépedényeket raktam. A képzeletbeli pitvarban áll három ház- és a templommakett. A falon halász szerszámok és gyékényes emlékek: kasza, bocskor, szatyrok, fényképek, vízhordó abronyica, de van ott két különböző korszakból való konyhaszekrény és egy faláda az oldalára szerelt kukoricadarálóval. A nagyházban tehát nagyszüleim bútorai és zömmel a Lele családtól gyűjtött családi képek és szentképek vannak és előkerült egy régi bölcső is, amelyben sok kis Lele-csemete ringott. A szentsarokban a pad sarkában ma is ott van a kenyérkosár, fölötte a szentelt gyertya, amelyeket a békesség színével, kék szalaggal kötöttem át. Az eredeti - lévén az 1920-as évekből való - nagyon tönkrement. A nagyházban két sublót teljes sublótdíszben áll, érzékelve, hogy az idős házaspárral egy fedél alatt él a fiatal pár, a gyerekeket pedig a bölcső és az ágy alá tolt kerekes ágy idézi. A házbelsőben és a konyhában általános tápai elrendezést eszközöltem, igaz, a sok Lele-dolog engem elsősorban a nagyszüleimnél töltött évekre emlékeztet, s szinte közelemben érzem őket. Ehhez segít a falon látható, róluk is készült fénykép. Közöttük olyan, amelyen nagyapám még legény, és ott vannak nagyanyámmal együtt idős korukban készült képen. A konyha elől kifelé haladva bal oldalon van Török Istvánné Kónya Rozália „koszorúfej" emlékszobája. Az imádságos, hajdan Bálint Sándornak, Erdélyi Zsuzsannának, Polner Zoltánnak és sok Tápéra eljutott kutatónak hiteles adatokkal szolgáló asszonynak azért állítottam emléket, hogy érzékeltessem: egyszerű parasztaszszony is sokat adott a magyar és az egyetemes tudománynak. Az emlékszobával szemközt van a Bálint Sándort képekben idéző szoba, amely egyben a dolgozószobám. Itt készültek a kis házmakettek, itt leltároztam és leltározok ma is tárgyakat, filmeket, itt tárolom dobozokban a kézirataimat, a megjelent írásaimat, a gyűjtőfuzeteket és egyéb papírgyűjteményeket. Ennek a szobának egyik sarkában áll egy 18. századból való konyhaszekrény, egy sifonszekrény és nagyanyám szépen faragott almáriuma. És itt van egy régi, hajdan a Pick család tulajdonát képező íróasztal, amelyet akkor kaptam a gyár vezetésétől, amikor szembetegségem miatt rokkantnyugdíjba kényszerültem. Abban az időben - 1968-ban - ugyanis délelőttönként csontoztam, szalámit kötöztem, délután szinte egyszemélyes írója és szerkesztője voltam a Húsos Híradónak. A két emlékszoba előtti folyosón van a vizes kantákkal telt korsóálló, fölötte téka tányérokkal és egy nagy-, vagy elsőtál. Itt látható a tejesszéknek nevezett kis szek17