A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)
Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században
vótunk.... Hát..., hogy micsoda öröm vót az! ... Szögény apámék ott vártak a vagonba. Hajnalba ' mán möntek a kocsival, oszt hozták el űket is. Mindég a hónap utolsó vasárnapján vót mise ottan a Pajorban. Mikó hazagyüttünk, akkó péntök vót vagy szombat. Nem is tudom. Oszt vasárnap möntünk a misére. Istenöm! Az olyan vót, hogy csuda!" A tanya és a család további sorsa 1953-ban a pajori ház már nem volt meg. Az elhurcolás után szinte azonnal megjelentek a tanya kifosztói: az állatokat levágták, a berendezést elvitték, a könyveknek lába kelt, az udvari kútból a köveket is kiszedték, minden értéket, minden mozdíthatót magukkal vittek. A tsz előbb disznóólnak használta az üresen álló épületeket, majd elbontották, és az építőanyagot egymás között osztották szét. 22 „Apámnak végülis 17 hold örökfődje vót, mög hét gyerök. Ez nem egy vagyon. Koronája se vót annyi, mer 350 aranykorona vót a kulákhatár. Űnéki annyi se vót. Csak hát erős vót a gazdasága, lovak, jószágok mög mindön. Az köllött vóna azoknak, akik akkor hatalomra kerültek. Amikó apámékat elvitték, azonnal levágták a disznókat. Elosztották, oszt vitték. Nem azér' vittek el minket, hogy nagyapádék dógozzanak, hanem azér' hogy mindönt elvigyenek a fanyarul. Ők akkor már, 1950-ben öregök vótak. Otthon is mán inkább irányítottak. Nagyapád a gyomra miatt már nem dógozott, ki vót neki lyukadva a gyomra. Tóni bátyáddal mög Jánossal összefogtak, együtt dógoztak. Amikor hazagyüttek, Annuséknál laktak, itt szűtték a gyékényt, és segítőitek sokat. Közel volt a templom, mindég eljártak oda is. Vótak, akik látogatták űket, nem fordultak el tőlük. De itt éltek azok is, akik kirabolták őket. Mondta ez a Róza néni, Zomboriné 23 : „ Tudod, Annuska, mögitták az összes bort, ami ott vót (mer az aratás, mög a közelgő búcsú miatt vót otthon bor), fönn álltak a kocsin, aztán úgy, danolva vitték a párnákat, mög mindönt. A szentképek, azok nem köllöttek, azt kidobálták a szobákbul, mög ugráltak a tetejin. " Mög köllött a népet félemlíteni. Nyilvánvalóan azokat köllött, akik vezető szerepöt töltöttek be. Közrejátszott, hogy tanácsi esküdt vót. Mög aztán a vallás. Mindön áldott vasárnap fogták be a lovat, és gyüttek be. Oszt miko ' elvittek minket, akkor a templomban is azok a padok, azok mind kiüresödtek. Mindönki félt, hogy elviszik. Akkor ez egy mögfélemlítés volt. " (id. К. J-né P. A.) „Amikor augusztus végén hazajöttek, vasárnap összehívták a családot Tápéra Miklós Nagy Ferencékhez, Annus néni házához. Mindnyájan ott voltunk, a gyermekeik, családtagjaik és az unokák. A nagy, kazettás mennyezetű szobában hosszan volt ifj. Lele József A tápairét tanyái című tanulmányában is említi a tanyát: „A dűlő Maros felöli oldalán még egy tanya állott, Kószó Palika Ferencé, melyet a gazda internálása után, 1955-ben lebontottak." (1977. 267.) Az akkori visszaemlékezők azonban tévesen adták meg a tanya lebontásának idejeként az 1955. esztendőt. Az ott közölt adatot pontosítani szeretném: 1950. június 23-án internálták a családot és 1953. augusztus 27-én térhettek haza. A hazajövetelkor azonban már nem állt a ház. A tanya elbontása tehát 1953 előtt történt. 23 „Ez a Zombori Mihályné volt. Ezt azért tudta, mert őnekik a tanyájuk fönn volt a Kőszó nagytatáék mellett a gátőrház alatt." (Kerekes Ferenc) 170
