A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Kerekes Ibolya: Egy tápairéti tanya és lakói a 20. században

- Itthon a miénket learattuk, ott mög még akkor kezdtünk aratni, június végin. Mikor azzal mögvoltunk, akkor kezdődött a cséplés. Utána mög kezdődött a vályogverés, mán augusztusban. Azér' nem kaptunk pézt, csak kollektívba csináltuk. Mikor mán mögszáradt a vályog, akkor építöttünk ilyen hosszú, istállószerű házat magunknak. Még közbe mög tanyákat köllött bontani. Annak az anyagaibul lőtt az új épület tetejének az anyaga. Tíz métör hosszú vót, mög hét métör szélös. Négy nagy szoba vót benne. Ebbe mán lehetőit emeletös priccsöt tönni. És olyan nagy kályhákkal - olajos hordó, az vót kivágva -, és abba' tüzeltek, hogy száradjon ki a fal. - November 27-én kerültünk lé a pallásrul, addig ott vótunk. Nagyon hideg vót! Itt mán vót kemence is csinálva, úgy, hogy egy kemence két helyiségöt fűtött. Fél kemence volt egyik felül, a másik felül mögint fél. Ott rizsszalmával fűtöttünk. Én is, amit bírtam, összefogtam ölbe. Oszt messzirül köllött oda bevinni, fűteni. Egyik nap az egyik szoba, másik nap a másik szobábul fűtöttünk. Ëgy szoba vót a gyerökösöké. Tizenhárom gyerök vót három évön aluli. Mi kértük, hogy ne válasszanak el minket nagyapádéktul, mer' mán öregök voltak, oszt mi lösz velük.

20 Ők vótak olyan idős házaspár ottan. A mosakodás is... Isten őrizzön mög mindönkit! Csak annyit mondok! Vót egy olyan kis nyári konyha-vagy mi vót. Ez ott valamikor olyan cselédlakás lehetőit. Na, ott vót ëgy kis szoba. Hát most mit tudta' ott? Mire te sorrakerültél... Mögfogta azt az edényt, azt a lavórt-па így mondom mán a mosdótálat-s akkó mönt ki oda a sötétbe, oszt akkó ott mosakodott, ahogy tudott. Mindönki. így vót... Azután miko' fölépítötték ezöket a lakásokat, ott hátul vót ahun lehetőit fűteni. Na, ott lehetőit aztán mosakodni. Bezárta az embör addig azt a kis helyet, míg mög nem mosakodott. Na ez vót... Kínlódás. Januárban mögszületött a Jancsi. l Nem ott szültem mög, jóval előtte engöm, mög ëgy másik asszonyt ëgy rendőr bekísért Karcagra, ëgy olyan szülőotthonfélébe. Azt mondta ottan az orvos: „Anyuka, itt fog maradni. Inkább a helybelieket és a közelieket kűggyük ki, de magukat ittfogjuk benn. " Tudta, hogy hunnan vittek minket oda. Ez karácsony előtt vót. A rendőr azt mondta az orvosnak, hogy látogatót nem ereszthetnek hozzánk, de az orvos azt mondta, hogy űk erre nem tudnak figyelni, csak ha a rendőrök odaállnak. „Mikor látogatási idő van, akkor álljon ide a kapuba, oszt igazoltassa, hogy ki gyün be. Mer ' nekünk nincsen arra lehetőségünk, hogy mindönkit igazoljunk. " Hát oda tényleg gyütt a bátyám is, a nagymamád, Ilonka is. Hoztak, amit tudtak, kolbászt is, szappant is. Szúrópróbaszerűen jött a rendőr. Miko ' mán benn vótam a szülőszobán, akkor is épp gyütt. Nem akarta elhinni, hogy a szülőszobán vagyok. Még oda is be akart csörtetni. Rohant befele, mer' azt hitte, hogy a városban vagyok. Mindig nagyon ordított. Elnevezték a lányok ottan-iskolázott lányok vótak-, hogy Néró. És azt mondta neki akkor a Mikuska Rozi, hogy „Néró bajtárs! ..."Az úgy üvöltött rá, hogy: „ -A falhoz mázolom. Hát ki mondta ezt magának?" „-Hát mindönki..." Hát mikor az gyütt értem, hát tényleg féltem, hogy mi lösz. ... Ezt nem kívánom senkinek Szörnyű idők vótak. Kőszó Ferenc ekkor 66 éves, felesége, Molnár Rozália 64. 21 1951. január 31-én. 166