A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Nagy Netta: Virág- és kertkultúra három Szeged környéki településen

melyik fiatalasszony mögírigyölhette vóna. " Ebből is sejthető, hogy a virágápolás kimondottan női foglalatosság volt. Erre részletesebben a későbbiekben még kitérünk. A virágok helye a tanya telkén A telek elrendezését a lakóház fekvése határozta meg. A legtöbb tanyát úgy építették, hogy hátsó vége észak-északnyugat felé nézzen. Régi tapasztalat, hogy ez az uralkodó szélirány, így a szelek, viharok nem rongálták meg a ház tetejét.

25 A ház, az istálló és az ólak közötti térségre mindenütt eperfát ültettek, aminek lehulló termését a disznók, tyúkok szedegették fel.

26 A tanyai virágoskert helye a gyakorlati szempontokat figyelembe vevő telekelrendezésből adódott. így általában a lakóépület déli, délnyugati napos végéhez került. A növényeknek enyhet adott a ház fala, három oldalról pedig léc- vagy ricaszárkerítéssel vették körül, nehogy a jószágok kárt tegyenek a virágokban.

27 Virágoskertet nem csak a ház végénél készítettek, hanem a ház elé, hosszanti irányban a ganggal vagy verandával párhuzamosan is. A tehetős szegedi gazdatanyákon a 1920-30-as években létesítettek drótkerítéssel, akáclécekkel körülvett virágoskerteket. Bél Mátyás 1730 táján így ír a parasztok virágoskertjeiről: „A parasztember virágoskertje nem annyira kellemes időtöltésre való, mint inkább szükséges kertecske, melyet az egyes népek szokása szerint kis házuk elé vagy mögé illesztenek és paraszti módon művelnek. Azt vetik oda, amit szegényes háztartásuk megkíván: petrezselymet, paszternákot, káposztát, vörös- és fokhagymát s más efféle zöldségeket. Ezekhez néhány ágyásocska csatlakozik, melyekbe virágokat vagy virító bokrokat ültetnek, elsősorban a lányok, ha vannak. Kora tavasszal aztán, mihelyt kezdenek melegedni a napok, vetnek oda majorannát, mentát, zsályát, levendulát, nárciszt és hasonlókat. " Az idézett leírás lényegét tekintve a 200 évvel későbbi paraszti veteményeskertre is ráillik. A század első felében virágoskert még nem tartozott minden tanyához, virágot a veteményeskertbe ültettek. Veteményeskertet a ház és a kút közelébe, jó termőtalajra, napfényes helyre telepítettek. A zöldségfélék és a virágok elrendezésében kevés szabályosság érvényesült, a zöldbab, borsó, paprika sorok egyhangúságát egy-egy szál nyárirózsa, vasrózsa vagy éppen sorba ültetett kakastaréj (Celosia argentea) törte meg. Surányi Dezső a parasztkertek virágai között említi a rezedát, a boglárkát, a dáliát, a petúniát, a bársonyvirágot, a őszirózsát, a muskátlit, a szíwirágot, a verbénát, a tátikát, a mályvát, a százszorszépet, a nefelejcset, az árvácskát, és az ibolyát.

30 A felsoroltak közül a vizsgált településeken kedvelt virág volt a dália, vagy ahogy az Farkas Andrásné közlése 25 Juhász 1974. 281. 26 Juhász 1974. 305. 27 Szigeti MFM-NA. 821-82. 28 Juhász 1974. 308. 29 Bél 1984.204. 30 Surányi 1985.306-310. 139