A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 4. (Szeged, 2003)

Nagy Netta: Virág- és kertkultúra három Szeged környéki településen

Falukép, utcakép. Virágos parkok, közterek falvainkban A virágoskertek ismertetése előtt szükséges röviden szót ejteni a vizsgált települések alaprajzáról és ezzel összefüggésben az utcakép, falukép formálódásáról. Balástya, Csólyospalos és Pusztamérges a morfológiai falutípusok közül a sakktábla alaprajzú, teleklábas falu típusába tartozik. Jellemző rájuk, hogy a párhuzamos és derékszögű utcák által körülzárt, téglalap alakú telektömbök két-két egymással érintkező teleksorból állnak. A téglalap alakú telkek utca felőli végein állnak a lakóházak a gazdasági épületekkel. A telek belső vége legtöbbször kert.

12 A beépítés rendjét tekintve alapvető kérdés, hogy a lakóházak elérik-e az utcavonalat, vagy beljebb állnak. Ezt figyelembe véve az említett településeken találhatók ún. előkertes és utcafrontos házak. Az előkertes beépítés az utcakép formálásának az a módja, amelynél a lakóházak homlokzati végfalai nem közvetlenül az utca vonalára épülnek, hanem attól néhány méterrel beljebb, és így a faltól a járdáig terjedő területen kis kertek képződnek. Az utcafrontos házak esetében nincs előkert, a ház fala az utca vonaláig nyúlik.

13 Az előkertes beépítés régi példái a homlokzati végfallal utcára néző pusztamérgesi „telepi házak" és „ONCSA házak", valamint Balástyán az 1950-es években állami támogatással épült házak. Az 1960-as, 1970-es években megnyitott mellékutcák többsége is előkertes beépítésű. Utcafrontos házak elsősorban a főutcákon épültek. A házak formájáról - főleg a tető típusáról - következtetni lehet az adott településrész múltjára. Az 1950-es, 1960-as, 1970-es években többnyire sátortetős, az 1980-as, 1990-es években nyeregtetős házak épültek. A telek beépítésén kívül az utcakép formálódásában szerepe volt a kerítéseknek, az utca közepén haladó kocsiútnak és az utca két szélén húzódó gyalogjárónak, valamint a növényzetnek. A század első felében az utcai kerítés akácfalécből vagy fenyődeszkából készült. Az 1960-as években ezt felváltották a színesre festett vaskerítések. Majd az 1980-as évek végén sok helyen asztalossal készíttetett díszes deszkakerítésre cserélték a korábbi vaskerítést. Az utcák kikövezése, betonjárdák készítése az 1960as, 1970-es évektől kezdődött és napjainkban fejeződött be. A század első felében a pusztamérgesi utca egyhangúságát néhány, az út szélére telepített akácfa törte meg. Településeinken csak az 1960-as években létesítették a járda mentén húzódó utcai előkerteket, vagy - ahogy Csólyospáloson még ma is emlegetik - „parkokat". A helyi tanács rózsatöveket, gömbakácokat osztott szét a falu lakói között; közülük néhány még ma is látható a csólyospálosi főutcán. A tervszerű településrendezésnek köszönhetően utcai előkertek az újabban kiosztott portákhoz is tartoznak. A háztulajdonosok szívesen ültetnek gyümölcsfákat a ház elé, az előkertnek kijelölt részre, alárendelve ezzel az esztétikai szempontokat a hasznosság elvének. A gyümölcsfákkal tarkított utcakép napjainkban főként Balástya és Csólyospalos mellékutcáira jellemző. Pusztamérgesen az utcai előkertek az 1990-es évek virágosítási akciójának következtében színpompás virágoskertekké váltak. 12 Bárth 1996. 131. A teleklábas településszerkezet tudatos tervezés, mérnöki kimérés eredménye. 13 Bárth 1996. 187. Egyes korszakokban, pl. a 20. század elején az előkertes beépítés régiesebbnek tűnik, mint az előkert nélküli, ami a polgárosultság, városiasodás jeleként értelmezhető. 135