A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Fodor Ferenc: A Duna–Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a második világháborúig

gazdasági életének kibontakozásáról és problémáiról Iványosi-Szabó Tibor szerkesztett olvasókönyvet.

16 Általában érintik a mezőgazdaság helyzetét a közelmúltban megjelent helytörténeti monográfiák, mint például a Juhász Antal szerkesztésében Kistelekről,

17 Mórahalomról,

1 Öttömösről

19 megjelent kötetek. Röviden foglalkoz20 21 nak a gazdálkodás múltjával a Kiskunmajsáról, Kiskundorozsmáról, Csólyospálosról

2 megjelent tanulmánykötetek is. A Szánk környéki homoki gazdálkodás múltját és jelenét eddig legrészletesebben Janó Ákos írta le. 3 Für Lajosnak a futóhomok kertes tanyáiról szóló tanulmánya kis mértékben ugyan, de foglalkozik az általunk vizsgált terület gazdálkodásával is. A pásztorok életéről, a külterjes állattartásról is számos munka látott napvilágot. Nagy Czirok László Kiskunhalas környékén gyűjtötte össze a korabeli állattartás szokásait, írott és íratlan törvényeit. Szappanos Jolán a bugaci puszták pásztorainak életét dolgozta fel.

26 A Kiskunságról a legrészletesebben Tálasi István írt. A puszták meghódítása a 18-19. században Ahhoz, hogy a kutatott területen a mai gazdasági állapotokat megértsük, meg kell vizsgálni a már említett városok gazdálkodásának történetét is. A kialakult birtokviszonyok, a talaj adottságok, a növénytermesztés és az állattenyésztés lehetőségei közötti különbségek, a népesedési viszonyok hatással voltak a gazdálkodás fejlődésének irányaira. A Kiskunságban a redemptió hatására a gyors társadalmi átrétegződésen kívül megváltoztak az addig érvényben lévő gazdasági feltételek is. A legelők használata eleinte mindenki számára teljesen szabad volt. Kiskunhalason 1774-ben a város elöljárósága úgy határozott, hogy az irredemtusok szarvasmarháik, lovaik, juhaik, sertéseik után kötelesek fűbért fizetni. A legnagyobb szerepe a marhatartásnak és a juhtartásnak volt. A kiosztott szántók és kaszálók mind nagyobb részt szakítottak ki a hagyományos állattartás területéből. Végül is az 1863-ban befejeződött tagosítás eredményeként egy, az addig megszokott gazdálkodási rendszer szűnt meg. Az elaprózódott és kiosztott homoki legelők a kis- és törpebirtokosok kezén szinte hasznavehetetlennek bizonyultak. A tagosítás leginkább a pásztorokat sújtotta, akik a legelőkről kiszorultak. Az új gazdákkal különösen a juhászok kerültek összeütközésbe. A földjüket elfoglalni akaró gazdákat elkergették, megfélemlítették. Ilyen körülmények között nem volt nehéz a tehetősebb gazdáknak a kisebb birtokokat olcsón összevásá16 Iványosi-Szabó Tibor 1985. 17 Juhász Antal (szerk.)1976. 18 Juhász Antal (szerk.)1992. 19 Juhász Antal (szerk.)1998. 20 Csík Antal-Kozma Huba-Nyerges Benjamin-Szabó Lajos 1993. 21 Kövér Lajos-Tóth Sándor László (szerk.) 1995. 22 Fodor Ferenc (szerk.)1995. 23 Janó Ákos 1982. 24 Für Lajos 1983. 25 Nagy Czirok László 1954-55, 1959. 26 Szappanos Jolán 1981. 27 Tálasi István 1977. 78