A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Juhász Antal: Cs. Sebestyén Károly munkássága

tozatainak kialakulásáról és más, szaktudományi kérdésekről. Mértéktartó és kiegyensúlyozott erről Vajkai Aurél véleménye: „A tudomány mindig akkor él és virágzik, ha visszhangja van, ha különböző vélemények alakulnak ki, cáfolatok, viták születnek. Úgy látszik, Bátkynak is szüksége volt időnként impulzusra, ami belőle ellenvéleményt váltott ki. Bár a ház mindig kedvenc témája volt, de meglehet, hogy nagyszabású házkutatásra Cs. Sebestyén Károlynak a honfoglalók házáról 1926-ban írt cikke serkentette, természetesen Sebestyénnel ellentétes eredményekre jutva." Úgy érzem, gyakran Sebestyén Károly is csak akkor van elemében, ha a ház vagy a bútorfélék eredetéről Bátkyéval vagy másokéval ellenkező véleményét kifejtheti. 1931-ben Sebestyén forrásközlő tanulmányban mutatja be a szegedi várban és a várfalakon kívül lévő katonai és polgári épületek 1770-es évekbeli tervrajzait (Szegedi tüzelő- és fűtőberendezések a XVIII. században. Dolgozatok VII. 1931). A városi házak nyitott kéményű konyháiban, a hátsó fal mellett asztal magasságú, hasáb alakú tűzhelyek voltak. Nem sokkal később ezeknek a városi, úri tüzelőberendezéseknek a Szeged vidéki parasztházakra gyakorolt hatását elemzi (A szeged-vidéki parasztház és az alföldi magyar háztípus. NNy. 1933.) Fejtegetése kapcsolódik Bátky Zsigmond rendszerező tanulmányához. (Magyar tűzhelyek és háztípusok. NÉ 1930.) Bátky szerint az alföldi magyar ház „őse" egysejtű, tűzhelyes ház volt, középen négyszögletes tűzhellyel. Ehhez szláv fűtőkemence, majd német kályhás helyiség csatlakozott, a konyhabeli kemence pedig „középpadkás főzőtűzhellyé zsugorodott."

15 Hozzáfűzi, hogy föltárások híján ez csupán hipotézisnek tekinthető. Sebestyén úgy véli: ha ez így történt volna, azoknak lenne igazuk, akik a magyar házat felnémet eredetűnek tartják, ennek pedig ellentmondanak a nyelvi bizonyítékok. Érvelése, rövidre fogva, a következő: a felnémet háznál a mai konyha volt a ház fő helyisége, amit az is bizonyít, hogy gyakran Haus-nak nevezik. Ez a helyiség osztódás útján fejlődött tovább. Az alföldi magyar ház viszont hozzátoldás révén alakult — úgy, hogy „valamikor a mai szoba, az egykori ház volt az egyetlen tűzhelyes helyiség és a mai konyha, a pitvarral együtt későbbi hozzátoldás."

16 Nyelvi bizonyítékul említi, hogy az Alföld nagy részén pitvarnak (vagyis előtérnek) nevezik a konyhát, háznak pedig a szobát. A néprajzkutató Sebestyén a lakóházon kívül legtöbbet a népi bútorokkal foglalkozott. „A hazai bútorkutatásban Cs. Sebestyén Károly végezte el az alapvetést, az emlékanyag és az ide kapcsolódó ismeretek számbavételét" — írja K. Csilléry Klára a magyar néprajz új szintézisében. 1925-től sorjázó cikkeiben jellemezte legfontosabb népi bútorainkat: a széket, a padot, a tékát, a ládát, asztalt és ágyat. Elsősorban Rudolf Uebenek a német parasztbútorról megjelent kötete (1924) ösztönözte munkáját, ám Sebestyén — mint K. Csilléry kiemeli — mélyebbre, a főbb bútortípusok meghonosodásáig kívánt visszanyúlni, jórészt nyelvi adatokra támaszkodva. Cikkei művelődéstör14 Vajkai Aurél 1948. 16-17. 15 Bátky Zsigmond: Magyar tűzhelyek és háztípusok. NÉ 1930. 133-134. 16 Cs. Sebestyén Károly: A szeged-vidéki parasztház és az alföldi magyar háztípus. Népünk és Nyelvünk, 1933. 17 K. Csilléry Klára 1997. 331. 51