A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)
Kakucs Lajos: Adatok a bánsági néprajzkutatás történetéhez
Zeitung hasábjain. Később a Délmagyarországi Természettudományi Társulat folyóiratában jelent meg „Volkslieder der Banater Ziegenuer,, című tanulmánya. Heldenwanger Mihály, Czirbusz másik munkatársa ugyanitt közölte a „Krassován népdalok" című dolgozatát. Czirbusz temesvári tevékenységének idején indult az a népszerű, nyilvános etnográfiai előadássorozat, melynek keretében 1882. február 2-án ő maga is tartott előadást a bolgárok délmagyarországi letelepedéséről. Ugyanebben az évben a világhírű Afrika-kutató, Holub Emil is az előadók között szerepelt. Az előadás rendkívüli erkölcsi és anyagi sikert jelentett Holub számára. A város és a megye vezetői olyan meleg fogadtatásban részesítették az Afrika-kutatót, mely bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy a következő években több adományt juttatott a Délmagyarországi Természettudományi Társulatnak. Az 1884. év sorozatából a kínai tengerészet vámigazgatóját, a temesvári születésű Faragó Ödönt emeljük ki, aki „Kína és népe" címmel tartott nagysikerű előadást. A bánsági néprajzi kutatás terén 1899 után következett be újabb szerencsés fellendülés, amikor hosszú távollét után Czirbusz Géza, mint gimnáziumi tanár ismét Temesváron dolgozott. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az első nyilvános néprajzi gyűjtemény megszervezése is. Sikeréhez hozzájárult az a tény, hogy Czirbusz tevékenysége teljes mértékben élvezte a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat tudós titkárának, Berkeszi Istvánnak erkölcsi és anyagi támogatását. A 20. század elején Czirbusz a Temesváron létrehozott Délvidéki Kárpát-Egyesület égisze alatt kezdte meg a tervezett néprajzi múzeum anyagának gyűjtését. 1904. február elején Berkeszi István ennek az egyesületnek adta át azt a 21 darabból álló, román és szerb népviseleti gyűjteményt, amelyet a Múzeum Társulat a saját pénzéből vásárolt. 25 Arról, hogy az 1904 februárjában a nagyközönség számára is megnyitott Délmagyarországi Táj-és Néprajzi Múzeum ezen kívül milyen tárgyakat őrzött, nincs több adatunk. A frissen alakult múzeum pénzügyi fedezetét a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat évi 300 koronás segélye jelentette, így nem csodálkozhatunk, hogy az ideiglenes otthonban működő intézmény még 1907-ben is csak 300 darab kiállítási tárggyal rendelkezett. 27 Czirbusz Géza 1904-ben történt végleges távozása után a múzeum vezetését Szőke József tanár vette át, majd az ő 1910. évi távozása után a Felső Leányiskola épületében elhelyezett gyűjtemény közvetlen felügyelet nélkül maradt, és ezért 1913-ban visszakerült a Délmagyarországi Történelmi Múzeum épületébe. 28 Czirbusz Temesvárról történt távozásával lezárult egy korszak az önálló bánsági néprajzi múzeum létrehozásáért folyó munkában, hiszen az alapító és utódja távozását nem élte túl az 1904-ben megnyitott gyűjtemény. A szakemberek hiányán túl a múzeum fennmaradását nehezítette az a körülmény is, hogy nem állt mögötte komoly gazdasági erővel rendelkező társulat, amely felkarolhatta volna a bánsági néprajzi kutatás és múzeum ügyét. Ebben az időben a Temesváron működő két múzeumtársulat közül csupán a történelmi rendelkezett számottevő anyagi alapokkal, ez azonban akkoriban AIB. 1902. és 1904. év. Főtitkári jelentés, TRÉT. 1905. 114. AIB.1907. Főtitkári jelentés, TRÉT. 1915. 115. 35
