A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Kakucs Lajos: Adatok a bánsági néprajzkutatás történetéhez

Az első jelentés 1774-ben íródott, szerzője Johann Jakob Ehrler, aki 1769-től a bánsági adminisztráció magas rangú hivatalnoka volt. Munkájának forrásértékét növeli az a tény, hogy szerzője nem csak jelentésekből, hanem saját tapasztalataiból ismerte a nép életét. Előszavából kitűnik, hogy Ehrler bánsági ellenőrző útjainak alkalmával több száz éjszakát töltött a vidék legeldugottabb településeinek parasztkunyhóiban. E bensőséges kapcsolatból származik a bánsági népélet mindennapi jelenségeinek hü és adatokban rendkívül gazdag korrajza. Közel két évszázad után Ehrler munkája a közelmúltban román fordításban látott napvilágot. A korszak másik nagy jelentőségű, bánsági témájú leírásával — melynek szerzője Francesco Griselini — már 1780-ban megismerkedett a tudományos világ. Griselini a helyi viszonyok alapos ismeretében mutatta be a lakosság életmódját, szokásait, a foglalkozásokat és az építkezési hagyományokat. Griselini volt az első kutató, aki párhuzamot vont a bánsági románok szüreti és aratási szokásai valamint a római cerealia és bachalia között.

5 A 19. század első évtizedeiben a régi római szokásokkal való hasonlatosságra több jeles bánsági román kutató mutatott rá, így Dimitrie Tichindeal , Damaschin Bojinca

7 és Eftimieu Murgu . Ugyanebben az időben Mehadia tudós esperese, a krónikaíró Stoica de Hateg saját házában múzeumot rendezett be, mely nyitva állt az érdeklődők előtt is. Nincs kizárva, hogy a kiváló krónikás a római kor gazdag leletanyaga mellett néprajzi tárgyak gyűjtésével is foglalkozott.

10 A 19. század elejétől a bánsági román értelmiségiek köréből származnak az első próbálkozások a néprajzi gyűjtőmunka megszervezésére. Az aradi román ortodox papnevelde tanára, Moise Nicoara esperes (1784-1861) 1814-ben az elhunyt Pavel Avacumovici szerb püspök helyébe román utód kinevezését kérte I. Ferenc császártól. A kor szellemének megfelelően kérésének alátámasztására hivatkozik a románság múltjára, valamint a század eleji bánsági népességi viszonyokra. A románság politikai és egyházi igényeinek minél pontosabb dokumentálása érdekében Moise Nicoare felhívással fordult a tanítókhoz és a papokhoz, melyben a vidékre vonatkozó román történelmi és néprajzi jellegű dokumentumok gyűjtését kérte.

11 Kezdeményezésének eredményéről nincs tudomásunk, de kétségtelen, hogy már ebben az időben az aradi preparandia körül gyülekeztek azok, akik később jelentős szerepet játszottak a bánsági román néphagyományok gyűjtésében. Az 1848-as forradalom előtti évtizedekben 4 Schram Ferenc: Bánáti néprajzi adatok a XVII. századból. Ethnographia LXXXI. (1970); Ehrler munkáját román nyelven Costin Fenesan jelentette meg 1982-ben: Bánatul de la origini pina acum (1774) címmel. 5 Manolescu, Gabriel: Preliminarii la о istorie a folclorului §i folcloristici din Bánat. Folclor literar. Timiçoara. 309. Griselininek a románokról szóló fejezetére Id. Franz Griselini: Versuch einer politischen und natürlichen Geschichte des temeswarer Banats in Briefen an Standespersonen und Gelehrte I-II. Bécs, 1780-. VII. levél. 6 Talo§, loan: Inceputurile interesului pentru folclorul românesc ín Bánat. Studii de istorie literarä §i folclor. 1964.203. 7 Damaschin, Bojincä: Scieri, Editura Facla 1978. 117-. Közreadja Nicolae Bocsan. 8 Cheresteçiu, Victor: Luptätorul revolutionär Eftimie Murgu. Studii IX. 1/1956. 9 N. Stoica de Ha^eg: Cronica Banarului. 1981. 13. 10 Taloç, loan im. 207-209. " Moise Nicoarä felhívása újranyomtatva a Foaia Diecezeanä с. folyóirat I. évfolyamának (1886) 9. számában jelent meg. 31