A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Tóth Ferenc: Nepomuki Szent János kultusza Csongrád megyében

A Nepomuki Szent János kultusza Csongrád megyében TÓTHFERENC (Makó, József Attila Múzeum) A középkori néphagyomány és benne a népi vallásos műveltség török hódoltság alatti tovább élésére a folytonosság és a megszakítottság jellemző. Mindez a török pusztítások részleges, vagy totális mértékével függ össze. Néhány nagyobb alföldi település a másfél évszázados török elnyomás alatt folyamatos maradt, de a falvak szinte maradéktalanul elpusztultak. Békés, Csanád és Csongrád megyében különösen nagyarányú volt a települések megsemmisülése. A 16. század közepén a három megyében 188 helységet tartottak nyilván, az 1720. évi összeírások csak huszonháromról tudósítottak, tehát a települések pusztulásának aránya 87,8 százalékos volt.

1 Ha Csanád megyét török utáni kiterjedésében vizsgáljuk (amelyet Csongrád, Békés és Arad megye, délen a Maros határol), akkor ezen a területen a hódoltság idején teljes pusztulás érvényesült. Makó az 1552. évi felperzselést hamar kiheverte, de az 1596. évi dúlás után hét esztendeig, az 1686. évit követően tizenhárom évig lakatlan puszta volt. Az Alföld spontán népmozgalom és telepítések révén népesült be. Makón a visszaszivárgó lakók kezdeményezésére a kamara kedvező föltételeket (négy évi adómentesség, szabad földfoglalás) teremtett, így az elmenekültek közül számosan települtek vissza. Az 1717-ben összeírt 84 család közül 66 családfő — a népesség háromnegyed része — Makón vagy a szomszédos Szentlőrincen született. A hosszú intervallumok ellenére a helység lakosságának folytonossága nem szakadt meg. Mind ebből a néphagyomány továbbélése is következik. A mohácsi vész időszakában a makóiak áttértek a református hitre, ezért a hódoltság alatt főleg jövevényekből — a szomszédos, katolikus népességű Szentlőrinc mezőváros lakóiból—jött létre katolikus települési mag. Lelki gondozásukat a szegedi ferencesek látták el. A hagyomány szerint a Porgány és Bogdán ereken hajóval érkeztek a barátok, a Kálvária-dombnál kötöttek ki, ott végezték egyházi szolgálataikat. A 18. század népi vallásossága a középkor Mária-tiszteletében gyökerezett, majd a barokk szellemiségben új tartalmat nyert. Igen jelentős kultusza lett Nepomuki Szent Jánosnak is, és kimagasló jelentőségű szakrális emlékhelyeknek számítottak a kálváriák, a települések határában fölállított keresztek és a Szentháromság szobrok. Az elmúlt évtizedek népköltészeti kutatásaiból markánsan kirajzolódott a középkori Mária-költészet gazdagsága. Erdélyi Zsuzsanna és vidékünkön Polner Zoltán archaikus népi imádság gyűjtése a szaktudomány művelőit is meglepte. Az első magyar versnek, az Ó-magyar Mária siralomnak forrásvidékéről eredeztethető imádságok alliterációi is a döbbenet erejével hatottak: 'Rácz István 1980. 100. 231