A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

lettem. A Bajza József Általános Iskola az egyetlen munkahelyem volt. Máshol nem dolgoztam. — Miben különbözik alapvetően a mostani munkája a pedagógusként megszokott feladatoktól? —Bizonyos szempontból szabadabb vagyok most. Egyébként pedig természetesen keményebb ez a munka, de a pedagógiával összehasonlítani roppant nehéz. Az iskolában nehezen tűrtem a kötöttségeket, az ottani szabályokat, amik sokszor ésszerűtlenek, nem normálisak voltak. Nehezen viseltem el a vezetőséget, az igazgatókat. No itt most van önállóság, azt csinálok, ami jólesik. Az iskolában zavart a felelőtlenség. A kollegák és a gyerekek felelőtlensége. Itt ilyen gond nem lehet, mert itt mi vagyunk mindenért a felelősek. — Akkor az autonómiára való törekvés fontos szerepet játszik abban, hogy Önök vállalkozók lettek. — így van. A függetlenség és az önállóság fontos értékek számomra. — A függetlenség és az ebből következő teljes felelősség azonban rengeteg stresszeljár. Miként dolgozza fel ezt az élethelyzetet? — Soha, sehol nem tudjuk ezt feldolgozni. Állandó feszültség alatt élést jelent ez az életforma. Az a jellemző erre a kereskedésre — habár lehet, hogy csúnyán hangzik— van amikor a szar is jó, és van amikor a jó is szar. Kitalálni, hogy mikor és hol van a határ, mikor és mennyi pénzért milyen minőségű árut adnak el, ezt soha nem lehet tudni. Óránként változhat egy-egy terméknek a piaci helyzete. Aki leginkább közelíti meg a valóságot, az talpon marad, aki meg nem, az elúszik. — Milyen nyelven beszél? — Németül jól, angolul és olaszul pedig értek. Az utóbbiaknál csak tolmáccsal szoktam dolgozni. — Ön akkor kapcsolódott be a hagymakereskedelembe, amikor a férje segítségeként tolmácskodott. — A férjem akkoriban a Rákóczi elnökhelyettese volt, s ráosztották a kereskedelem intézését. Volt állat- és növénykereskedelem. Majd a szövetkezet elnöke azt mondta, a zöldség forgalmazása veszteséges, nem finanszírozzák tovább. Mi ezzel nem értettünk egyet, vitatkoztunk ezzel a vélekedéssel. Utána megpróbáltuk egyedül. — Mikor indították a magánvállalkozást? — Kétszer kezdtük, egyszer 1991-ben — ekkor hagytam ott az iskolát— egy vegyes tulajdonú bt-vel, amely több tulajdonosú volt. Két év alatt kisült, hogy ez így nem megy. Nem tudtunk megegyezni egymás között. Mi akkor önként és dalolva kiléptünk, és alakítottuk meg a saját vállalkozásunkat 1993-ban, ami azóta is működik. — Makó és környékén Önök a legerősebb hagymakereskedők? — Nem tudom, mert nincsenek pontos információim. Azt mondhatjuk, hogy az egyik legerősebbek vagyunk. A szegedi T. Károllyal együtt az ország fokhagymaexportjának felét mi adjuk. Tavaly 766 vagon ment ki vámárunyilatkozattal az országból, ennek a felét ő és mi csináljuk. Azért tudok erről így nyilatkozni, mert összedolgozunk. Egy piacra közösen szállítunk. Evekkel ezelőtt összefogtunk, éppen azért, hogy az árakat tudjuk szabályozni. Ekkora volumennél nem lehet máshogy, a többi 72 így hozzánk igazodik. 182