A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

ugye nem tudja nélkülözni a kézimunkaerőt. 80-100 forintért kaptam napszámost 7-8 éve, most meg legjobb esetben is fizetünk 250-300 forintot. — Mennyi napszámost szokott foglalkoztatni? — Folyamatosan természetesen nem dolgoztatok munkást, csak amikor szezon van. Rakáskor és szedéskor 3-4 napszámost igyekszek szerezni. — Milyen véleményen van a helyi kereskedőkről és felvásárlókról? — Hát nekem az a véleményem, hogy azok szépen kialakítják egymás között az árakat. Múltkor jött ide a faluba egy másik vidékről egy kerekedő, volt neki exportengedélye, meg minden, ami kell. Szóval idejött, ráígért az árakra — ez nekünk, termelőknek jó volt —, de nemsokára ezzel a személlyel is kialakult a kontaktus, mi csak azt tapasztaltuk, hogy megint egyformák az árak. — A faluban melyik kereskedőhöz viszi a hagymát? Van állandó felvásárlója? — Vegyesen szoktam. Viszem én Szügyihöz is, de Shulczhoz is, de elviszem éppen szabadpiacra is. -Hová? — Amíg nem volt ilyen drága az üzemanyag, addig felvittem Pestre is. Most viszont már olyan drága a szállítási költség, például itt van az úthasználat, hogy ma már úgy látom, nem gazdaságos felvinni. Amennyivel Pesten többért el lehet adni, kb. olyan 20 forinttal kilónként, az rámegy a benzinre. Szegeden meg alig tér el az ár az ittenitől. A szabadpiacon annyiban vagyok előnyben, hogy én megpróbálok rámenni a minőségre, azáltal hogy kézzel duggatom a fokhagymát, meg azzal hogy a szakirodalom által legjobbnak tartott műtrágyát használom. Igaz, hogy drágább, mint a hagyományos, szinte kétszer-háromszor kerül többe, de a régiek esetén nagyon lassú a felbomlási idő, így nem hat úgy, mint ahogy kellene. — Már kétszer is említette, hogy a szakirodalom segítségével gazdálkodik. Mi alapján tájékozódik? — Inkább könyvekből, szakkönyvekből. Ezeket a kiadványokat általában ott vásárolom, ahol a műtrágyákat. Abban a boltban árulnak ilyen ismertetőket is. — Úgy látom, maga olyan típusú gazdálkodó, aki igen sokat töpreng azon, hogy miként tud hatékonyabban termelni. — A saját hasznomat próbálom ezzel megszerezni. Szépen megfogtam az életnek a dolgos oldalát, ezért megpróbálok könnyíteni a munkámon. Meg figyelem persze a piacot, meg annak a lehetőségeit. Vannak kis hézagok az életben, s ha az ember ezeket meglátja, akkor kevesebb munkával jobban lehet keresni. Ezért is akarok áttérni a vöröshagymára, mert szerintem ott van most egy kis hézag. A fokhagymatermelésben a sok kézi munka, a napszámosok bére és a tápanyagutánpótlás elviszi a haszon 70%-át. Nekem marad 30%. Ha viszont vöröshagymát termelek, akkor nem kell annyi kézi munkaerőt kifizetnem, és nem kell annyi tápanyagot se befordítani a földbe, mert a vöröshagyma igénytelenebb. Most van 6 hold vöröshagymám. Olyan fajtát termelek, hogy hamarabb beérik, mint a hagyományos makói vöröshagyma, tehát hamarabb lehetek a piacon vele. Márpedig a piacnak az a törvénye, hogy aki hamarabb ott van, az több haszonnal tudja értékesíteni. Igaz, hogy több száz hektáron termelik Makón és környékén a vöröshagymát, de én gyorsabb vagyok, hiszen az én hagymám már májusban bejön, nem úgy, mint a többi, amelyik csak júniusban vagy júliusban. 180