A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

padlót fog a vállalkozás. A termelőknek az értékesítés szempontjából kisebb a kockázat, mert sok felvásárló van, valaki úgyis megveszi a hagymát. Úgy indították a felvásárlást, hogy a saját hagymájukat már nem a felvásárlónak adták el, hanem maguk kereskedtek vele. Úgy gondolták, lehet ezt a tevékenységet szélesebb keretek között is folytatni. Közvetítőkön keresztül adják tovább a hagymát, nem folytatnak önálló külkereskedelmet. Önmaguk vállalkozását a kicsi kategóriába sorolják. („Ez egy kis családi vállalkozás.") Közös termeltetésben, integrációban nem gondolkodnak, noha mint Attila mondja „teljesen tisztában vagyunk ezzel az integráció témával, de az igazság az, hogy a fokhagymánál ez nem igazán megvalósítható. Mi ha kiírtunk egy árat, azt ki is fizettük. Feleslegesnek tartom a garantált ár intézményét. Ha úgy adódik, hogy nem lehet eladni a terméket, a garantált ártól függetlenül, úgysem fogják felvásárolni." F. Norbert egyetért testvérével: „Sok a felvásárló. Ha az egyik aláígér az árnak, akkor hiába szerződött, azt mondja a termelő, hogy oda viszem, ahol többet adnak érte." — Nekünk az a módszerünk, hogy kiírjuk az árat, a termelő eljön, megnézi, elhozza az árut, mi pedig ahogy átadta, abban a pillanatban fizetünk neki. A fokhagyma ára olyan, mint a tőzsde, úgyhogy hiába szerződünk - érvel Attila. Ami a városból kimegy fokhagyma, annak a 8 %-a rajtuk keresztül hagyja el Makót. Nincs hitelük, nem is terveznek kölcsönfelvételt. Nem is pályáznak. Nem terveznek jelentősebb beruházást sem. Nincs állandó alkalmazott. Fuvarozással is foglalkoznak. Azért vettek egy teherautót, hogy a hagymát tudják szállítani. Ez 50 %ban veszi igénybe a masinát, fennmaradó 50%-ban vállalnak szállítást, kiegészítő jelleggel. Norbert folytatja a fuvarozást. („A fuvarozásban még kezdők vagyunk.") Attila a főiskola és a katonaság után egyből itt kezdett el dolgozni. Kecskeméten a Kertészeti Főiskolán diplomázott. Norbert műszerésznek tanult. Dolgozott is műszerészként, majd miután jött a családi vállalkozás, azóta ő is főállásban itt tevékenykedik. A nagyszülők is foglalkoztak hagymatermeléssel. Szülők is háztájiztak, de nem főállásban foglalkoztak a mezőgazdasággal. Az édesapjuk kárpitos, édesanyjuk a Zöldértnél dolgozott. A napi ügyeket Attila és Norbert intézi. Nem akarnak különösebben növekedni: „Ez lenne a logikus, de nincs bennünk ilyen ambíció, mert úgy vagyunk vele, hogy ezen a szinten elég jól elvagyunk. Szóval lassan, de biztosan. Minden évben egy kicsit menjünk előre, ez a cél" — hangsúlyozza Norbert. S. Ferenc (Makó) úgyszintén családi vállalkozást működtet. A betéti társaság vöröshagyma, fokhagyma és zöldségfélék felvásárlásával, forgalmazásával foglalkozik. Gyümölccsel is kereskednek, de csak keleti exportra. A vállalkozás részeként 12 hektáron gazdálkodnak. Gabonát csak a vetésforgó miatt tartanak, 3-4 hektár vöröshagymájuk és 1,5-2 hektár fokhagymájuk van. Termeltetéssel, tehát integrációval is foglalkoznak, mintegy 30 hektáron. (Az integrált területen paprika, vörös- és fokhagyma van.) — Most még csak próbálkozunk vele. Még nem tudjuk, mi lesz a vége. Magot nem biztosítanak, garantált ár nincs, csak arra adnak ígéretet a termelőknek, hogy felvásárolják a terményt. 18 családdal van szerződésük, többnyire azokkal, 167