A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Medgyesi Konstantin: „Mi nem tudunk élni a hagyma nélkül”. Adatok a Makó környéki hagymásvilág rendszerváltozás utáni társadalomrajzához

ahol a parasztmúltat folytatják, és a polgárosodás nem annak megtagadása, hanem a „belőle való kifejlődés". „Egyszerűen túlfejlödnek a paraszt állomásokon és útban vannak magasabb szintű társadalmi formák felé. Ez nem meghasonlás, nem beteg elerőtlenedés, hanem nagyon is biztató fejlődés. Nem akarnak ők sem parasztok maradni már, de valamivé nagyon is szeretnének fölemelkedni."— írja. 1943-ban a szárszói konferencián azonban eltér addigi felfogásától. Már előadása elején leszögezi: „A történelmi materializmus, szóval a szocializmus társadalomtudománya az egyetlen nagyszabású szociológiai irány, amely történelmi szemléletű, tehát konkrét történeti társadalomalakulásokat kísér, és mindent a fejlődés összefüggésében magyaráz."

6 Fenntartja véleményét, miszerint a paraszttársadalom „legjellegzetesebb vonása a polgárosodás", de erről a folyamatról immáron mint átmeneti jelenségről szól, s kijelenti, hogy „ebben a fejlődésben kétségtelenül a munkásság képviseli a nagyobb erőt." Ezáltal Erdei — ahogy Szelényi Iván szociológus fogalmaz — a polgárosodás első teoratikusából a proletarizálódás elméletének híve lett. A politikus legyőzte a szociológust. A történelem fintora, hogy közéleti szereplőként szerepet vállal a parasztság proletársorsba kényszerítésében, a kollektivizálásban. A proletarizálódási elmélet a szovjet típusú mezőgazdaság hivatalos álláspontja. A nézet jellemzője, hogy a családi termelést átmeneti jelenségnek tartja, fejlődési útként jelöli ki a parasztság számára a munkásosztályba való integrálódást. E gondolkodás szellemében írta „A falusi társadalom szerkezetének átalakulása" című cikkét Vágvölgyi András. A szerző a tanulmányban kifejti, hogy a szocializmus időszakában „fellazultak az osztályok és rétegek közötti korlátok, eltűntek a válaszfalak, mozgásba jött a társadalom. Nagymértékben elősegítette a társadalom fejlődését az iparosítás mellett a mezőgazdaság szocialista átszervezése." Vágvölgyi amikor a parasztságról szól, az átmenetiséget hangsúlyozza. Úgy véli, az átrétegződésnek egy sajátos módja valósult meg, ami által egy átmeneti réteg alakult ki, amely szerinte nem nevezhető sem paraszti, sem munkásrétegnek. E réteg jellemzőjének tekinti, hogy különböző fokú hasonlóságot mutat a munkásosztály vagy a parasztság jellemzőivel. Szelényi Iván szerint a proletarizálódási elmélet érvényességének végső próbáját a történelemtől várhatjuk, nem szükséges ugyanis a kommunista osztálynélküli társadalom jövőjében hinni ahhoz, hogy valaki a proletarizálódási elméletet elfogadja. A hetvenes évek elején, 1971 októberében Márkus István Gernelyapátin végzett terepmunkát. A mélyinterjúk szövegéből közölt válogatást abban a cikkben, amely 1973-ban jelent meg. (Az utóparasztság arcképéhez) Márkus felfigyelt arra, hogy munkás családok is részt vesznek - a háztáji gazdálkodás keretében - a mezőgazdasági árutermelésben. „Körülbelül ötszáz ember jár be manapság ipari, vasúti és egyéb munkára. Nos, az ember, ha éjszakás a gyárban, a vasútnál, reggelre jön meg. Az asszonya, kérem, ott várja az állomáson, öt kilométerre a községtől, kerékpárral; az asszony viszi a két 5 Erdei Ferenc 1973. 164. 6 Erdei Ferenc 1983. 188. 7 Uo. 206-209. 8 Vágvölgyi András 1976. 269-277. 152