A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

A II. világháború azonban Emmáékat sem kímélte. A már említett menekülés következtében Németországba jutott el fiával, férjétől még Szombathelynél el kellett válnia. ... „Német családhoz voltunk hogy úgy mondjam betelepítve... és apámmal csak 45 őszén találkoztunk. Apám fogságba került, és mi meg anyámmal 9 hónapig voltunk kint Németországban. En nem emlékszöm, csak amit anyám elmondott. Dolgozott ott egy parasztgazdánál. El voltunk szállásolva, főzött, mosott, háztartásban csinálta. Es annyit hadd tegyek hozzá, hogy ott elég komoly ellenzék volt, mer ezeket a népi németeket, ilyenek voltak a szudéta németek, a sziléziai németek, Erdélybe a szászok, a volgai németek Oroszországban, ezeket nem tisztának nézték, azt mondták rá, hogy zigeuner folk, cigánynép. És akkor anyám egy kicsit temperamentumos aszszony, aztán mondta a gazdának, hogy ha të elgyünnél oda hozzánk, akkó hanyatt esnél, mert nem ekkora trehányságot találnál ott, mint ami itt van. Ahogy kiléptek az ajtón, 3-4 m-re ott volt a trágyadomb. Szóval nagyon jellemző volt az itteni svábokra, hogy olyan precízek, akkurátusak voltak, hogy az már szinte észveszejtő. Erről a precízségről csak annyit hadd mondjak, hogy a sváboknál altalánban a búcsú volt a nagy ünnep. Kübekházán Szent Istvánkor volt a magyaroknak a búcsú, és a németeknek pedig Erzsébet és Katalin közt volt a Kirchweih. Erre kimeszelték a házat, a fal alját pedig elhúzták. Ha nagyanyámnak nem tetszett, akár 3-4-szer megismételte. " A Németországból és a hadifogságból való hazatérésekkel azonban nem fejeződtek be a megpróbáltatások. Ekkor vette ugyanis kezdetét a németek kitelepítése. „ Volt egy 41-es összeírás, hogy ki minek vallja magát. A 41-es összeírásban löhetött vallani magát német anyanyelvűnek, német nemzetiségűnek; magyar anyanyelvű német nemzetiségű, és magyar-magyar. És anyám német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallotta magát. De belépett, beléptették a Volksbundba. Elég pejoratív értelmű csengése jött ki neki, a németeknek a 80-90 %-a ennek a Volksbundnak a tagja volt, és mikor a kitelepítésre sor került, azt nézték, hogy ki volt a Volksbundnak a tagja. Anyám is tagja volt, hát akkor egyértelmű volt, hogy 46 május 13-ával ő is kitelepítésre kerül velem együtt. Hát akkor összeírták, hogy ki a német, és ezeket ki kell telepíteni. Es anyámnak a neve, függetlenül attól, hogy Halmosi Petemé, Frank Emma, és német, akkor rajta a listán apjával, anyjával, apósával, anyósával, sógorával. Es ezeknek össze kellett menni, hogy ekkor ennyi cuccal meg kell jelenni. Es elvittek bennünket lovaskocsival Új szentivánra. Apám meg visszajött a fogságból, akkor lejelentkezett, és igazolták mint rendőrt... Hogy nem követött el valami olyan cselekményt, ami miatt köztisztviselő nem lehet, és Budapesten szolgált. A dolog pikantériája, hogy épp azAndrássy út 60ban. És a főnökének mondta, hogy a feleségét meg a fiát ki akarják telepíteni. Rajta volt a kitelepítési listán. És aztán apám kapott egy papírt, hogy valamilyen jogszabály alapján házastársakat szétválasztani nem lehet... Szóval eléggé nehezen ment, úgyhogy nem tudta saját apját kihozni, apósát, anyósát se. Csak a feleségét és a fiát... Anyámtól tudom, hogy a Frank nagyszülők mög a Hinkl nagyszülők nem akartak elmönni, a koruknál fogva, meg nem hihették, hogy nem jöhetnek vissza. Úgy gondolták, hogy majd visszajönnek. " Ám ez nem így történt. Ők a férj névváltoztatása és foglalkozása következtében itt maradtak, de Farkas Erzsébet, Jakob Hinkl lánya kivételével minden rokonuktól 136