A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Juhász Antal 65 éves

Ritkán emlegetett erények Juhász Antal sikeres néprajzi pályájának egyik titka, hogy kiváló néprajzi gyűj­tő. Ez így leírva semmitmondó kijelentésnek hat, de aki egyszer tanúja volt terep­munkájának, érti, miről van szó. A szegedi értelmiségi, a latintanár fia olyan közvet­lenséggel tud társalogni a lovát csutakoló ismeretlen fuvarossal, mintha ugyanabban a kocsmában kortyolnák a sört esténként. Juhász Antal mindig akkurátus alapossággal fényképez. Méri a fényt. Beállítja az élességet. Nem feledkezik el a mélységélességről. Kiszámolja a blendéhez a zárse­bességet, a zársebességhez a blendet. Nagy műgonddal komponál, különös tekintettel a tanya előtti mezőre, a tanya fölötti égre és a kép ritmusát adó akácfák koronájára. Amikor mindent előkészített, megfontoltan exponál. Tanulmányait kizárólag jó minő­ségű fényképekkel illusztrálja. Vallja, hogy a fénykép nem öncélú helykitöltő kellék, hanem a szövegben leírtakkal azonos értékű néprajzi adatok hordozója. Juhász Antal a legtudományosabb szövegű tanulmányát is nagy nyelvi alapos­sággal, szép magyarsággal fogalmazza. Azon kevesek közé tartozik a magyar nép­rajzban, akiknek van stílusa. Bárth János (Kecskemét, Katona József Múzeum) 12

Next

/
Thumbnails
Contents