A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

zasságot kötöttek kübekháziak, amikhez ismerkedési lehetőségül az egyházi szertartások szolgálhattak. 2. A következő periódusban, 1883-1892 között már megjelentek a szülőhely szerint endogám házasságok, de arányuk mindössze 18%-ot tett ki. Kübekháza házasodási körzete azonban a nagy nyitottság ellenére is egységesnek mondható. A társközségek száma 34-re nőtt, de amíg a távolabbiakkal csak egy-egy házasság jött létre (ezek az előző időszakhoz hasonlóan a németekhez köthetők), addig a közelebbiek szerepe megnőtt. Erre utal az is, hogy a legjelentősebbé a magyarok számára Ószentiván (12) vált, a németek számára pedig a szintén 1844-ben telepített Keglevicháza (9), melyek 1853-62 között még nem szerepeltek. A Kübekháza és Ószentiván közötti szoros kapcsolat az ószentiváni anyakönyvekben is fellelhető: 1876-1900 között ugyanis Kübekháza 14 házassággal Szőreg és Térvár után a harmadik legjelentősebb társközsége volt Ószentivánnak. Kübekháza számára Ószentiván mellett a szomszédos Rabé (11) és Majdan (8), Keglevicháza mellett pedig Újszentiván (5) töltöttek be még fontos szerepet. Mindezek azt mutatják, hogy a régi, térben távolabbi kapcsolatok meglazultak, s velük szemben közelebbi lehetőségek értékelődtek fel. Változás ennek megfelelően annyiban történt, hogy a kibocsátó településekkel (pl. Marienfeld, Nagyszentmiklós) megszűntek az olyan típusú házasságok, melyekben mindkét fél azonos helyen született, s csak ezután költözött egyikőjük családja Kübekházára. Ilyen jellegű házasságkötésre mindössze egy keglevicházi és egy ószentiváni esetet találtam. Ezek a szülőhely szerint endogám házasságok megjelenéséhez hasonlóan azt támasztják alá, hogy elkezdődött egy összetartó közösség kialakulása. Mindezek mellett még egy fontos változásra figyeltem fel: a távolság, a természeti és közigazgatási határok ellenére 5 házasság született szegedi lakosokkal. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a nagyváros, az ipar szerepe nagyobb lett ebben a korszakban, és ez vonzóvá vált a faluban lakók számára. Ezt az támasztja alá, hogy mindegyik esetben iparosok, hivatalnokok nevei szerepeltek az anyakönyvekben. Szegedhez hasonlóan más városok is megjelentek a társtelepülések között, így Törökkanizsa, Lúgos, Nagykikinda. 3. 1913-1922 között a szülőhely szerint endogám házasságok 37,4%-ot tettek ki, ami ugyan nem sok, de az előző periódusokhoz képest lassú növekedést mutat. Ez a szám összefüggésben állhat a lakosok számának növekedésével , de egyben a közösség kapcsolatrendszerének tartósságát is mutatja. A szülőhely szerint exogám, de lakóhely szerint endogám házasságok aránya 20%-ot tett ki, a tisztán exogámoké pedig 42,6%-ot. A társközségek összetétele a trianoni határok létrejöttéig lényegesen nem módosult. A 29 településből ugyanis az újak egyrészt a háború alatt jelentek meg és a házasságok katonákhoz fűződtek (pl. Homokkomárom) másrészt többnyire iparosokhoz, csendőrökhöz (pl. Nagylak) és egy tanítóhoz (Győrszabadi, ma Vámosszabadi). A többi község megegyezik az előzőekben említettekkel, ami a kapcsolatrendszer összeforrottságát bizonyítja. A korábbiakkal szemben Kisbéba már nem szerepel 1920-ban 1821 fő lakott itt. Blazovich L. 1995, 70. 115