A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 3. (Szeged, 2001)

Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján

A fenti adatok mögé enged látni az a németek által a püspökhöz intézett levél, melynek végén 82 kérelmező aláírása látható. Eszerint a németek már 1897-ben sérelmezték a német nyelv szerepének visszaszorulását és kérelmezték, hogy a tanórák fele német nyelvű legyen.

90 Sajnos a válaszlevél nem maradt fenn. Egy 1923-ban kelt levélben a helyi plébános azzal a kéréssel fordult a püspökhöz, hogy az általa tanított hittanórák továbbra is egy nyelven, magyarul folyhassanak, mert „pedagógiai abszurdumnak"

91 tartotta, hogy akiket három — négy éven keresztül magyarul tanított, 5. és 6. osztályban németül tanítsa. A külön német órák tartását pedig fizikai megterhelésnek érezte. 1938-ban — feltételezhetően az akkori politikai irányzatnak megfelelően — megtörtént az osztatlan német tagozat megszervezése, így ismét összevont osztályok lettek (az első és fél második, a fél második és harmadik stb.), a német tagozat pedig teljesen osztatlan.

92 A fentiekből érezhető, hogy az istentisztelet és a tanítás nyelve különösen a múlt század végén mind a magyaroknak, mind a németeknek igen fontos kérdés volt, ami arra enged következtetni, hogy éles határ lehetett közöttük. Ebben véleményem szerint nem csak a nyelvi különbségek játszottak szerepet, hiszen az iskolában a németek is megtanultak magyarul, a magyar gyerekek pedig pl. játék közben sajátíthatták el a német nyelvet. Egymás nyelvének elsajátításával kapcsolatban érdemes azt is megjegyezni, hogy a kommunikáció igénye mellett gazdasági érdekek (pl. munkavállalás német gazdánál vagy Szegeden) is ösztönözték ezt. A térség másfél évszázadra visszanyúló többnyelvűsége tehát lehetőséget jelentett, ami összehozta az embereket.

93 Önmagában a nyelvnél sokkal jelentősebbnek tartom a nagyobb egységet képező kulturális határokat, a hagyományok tiszteletét, bár biztosan voltak kölcsönhatások közöttük. Emellett fontosnak érzem az anyagi különbségeket is. Az 1896-ban kelt levél szerint az 1216 magyarral szemben a lakosság 1/3-át kitevő németeké (649 fő) volt a földek fele,

94 és saját bevallásuk szerint ők viselték a közadónak nagyobb felét.

95 Juhász Kálmán 1944-ben hasonlóan vélekedett erről: "Számra nézve a magyarok vannak túlsúlyban, de ezt a túlsúlyt ellensúlyozza a németajkúak kedvezőbb gazdasági helyzete. A németek vagyona legalább háromszor akkora, mint a magyaroké." Mivel a házasságok egyik döntő tényezője a vagyon volt, ez is kizárta a magyarok és németek többsége közötti házasságot. Nem célom a két nemzetiség egymásról alkotott sztereotípiáinak vizsgálata, néhány példát mégis ismertetek, hiszen ezek is azt bizonyítják, hogy élt a másiktól való megkülönböztetés igénye. Herzog Ferenc gazdagság által felfuvalkodott gőggef

1 vádolta a németeket. Habár Juhász Kálmán számára a németek és magyarok egyaránt Sz. Cs. E. L 133. sz. Sz. Cs. E. L 140. sz. Juhász K. 1944,37-38. Neumann, V. 1997, Sz. Cs. E. L 128. sz. Sz. Cs. E. L 133. sz. Juhász K. 1944,56. Sz. Cs. E. L116. sz. 111