A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

T. Knotik Márta: Gyári textilanyagok paraszti használatban

Selyemkendő A fejkendő, nagyselyemkendő vagy vállkendő egyik jellegzetessége az élénkszínü, hímzésszerü brossé (broché) díszítés.

10 A fénylő felület a selyem alapanyag természetes fényéből és a szövés kötésmódjából tevődik össze. Élénkszínü, fénylő mintázása különleges szövésmóddal történik, melynek technikai változatai a szövet fonákoldalán jól föl ismerhetők. Alapanyaga sodratlan selyem, az igen vékony selymet láncnak, vetüléknek, hímzőláncnak vagy hímzővetüléknek, egyesével vagy többszörösen (kötegben) használták. Szövése bármely kötés lehet, attól függően, hogy lágyan omló selyemszövet, csillogó taft, vagy fényes atlaszszövet képezi a kendő alapszövetét. A lágyan omló selyemszövetet sávoly-" vagy atlaszkötéssel szőtték, ez „az ujjas alatt elférő finom, legrégibbnek számító, laza szövésű, pillekönnyü vállkendő" típus

12 alapszövete. A csillogó taft alapszövetet

13 vászonkötéssel (taftkötés) szőtték, ahogy ezt a színjátszó taftnál tárgyaltuk. A fényes atlaszszövet atlaszkötésű,'

4 mely könnyen fölismerhető fénylő, sima felületéről. Előfordul, hogy több kötést is alkalmaztak egyetlen kendőn, pl. más alapot képezve a bordűrben. Az anyagszélesség a fejkendőknél 74-86 cm, míg a vállkendőké ennek kétszerese: 146-166 cm közötti. Az utóbbiakat körülrojtozták, egyszínű, vagy szakaszosan többszínű rojttal. A rojtot külön árulták, otthon varrták a kendőre. Az 1907. évi szegedi útmutató 16 „kendőáruló" nevét és címét sorolta föl.

15 Az atlaszszövetet Möller így jellemezte 1818-ban:

16 „Atlatz (Atlass). Ez több bordákkal szőtt, felette sima, és fényes matéria. A mellyék fonalak igen fajin sodratlan, a bélfonalak pedig valamivel erősebb selyemből vannak. Mindenféle kigondolható színűek találtatnak, vagy tsupán tiszta selyemből, vagy pedig arannyal, ezüsttel szőttek; simák, stráfosok, virágosok sat. (...) Atlatzot Frantzia Országban nevezetesen Toursban, Lyonban, Brüggben legtöbbet és legjobbat készítenek." Mintázása a szövet színoldalán mintásán elhelyezett fonallebegésekkel történt. „Innen az elnevezése brossé (broché = átszőtt, hímzett). A hímzésszerü mintát az alaplánc- és alapvetülék-rendszeren kívül, külön fonalrendszerrel - esetleg két fonalrendszerrel - létesítik" úgy, hogy a mintának megfelelő helyen a hímzőfonalak a színoldalon lebegnek, egyéb helyeken a fonákoldalon vannak.

17 A mintázás e típusáról a Pallas lexikon „Ábrás szövet" címszó alatt így fogalmaz: „szőve hímzettnek (brosáltnak) akkor mondják ha az ábrát külön vetélő fonállal olykép képezik, hogy e külön vetélő fonalat a szövetnek csupán ama darabjain szövik be, amelyeken az ábrát készíteni akarják."

18 1() A Pallas Nagy Lexikona: 14. kötet 1897. 1041. 11 SzemmáryL. 1959.20. 12 T.KnotikM. 1990. 168., 184., 186. 13 Uo. 200., 209. 14 SzemmáryL. 1959. 24. A Pallas Nagy Lexikona 14. Kötet 1897. 1041. T. Knotik M. 1990. 207., 208., 215., 218. 15 Vogel Antal. Szegedi út- és névmutató. 1907. 82. 16 Möller J. 1818. 451., 456. 17 Dr. Hajósi. 1959.61. 18 A Pallas Nagy Lexikona 1. kötet. 1893. 43. 238