A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

ZSIGASZELELÖ. A zsigát az összegyűlt léhától és szeméttől az 1920-as évekig széllel szelelték. Ezt fej fölé emelt kiskaskából nagykaskába szórva szél ellenében végezték. Mivel a dughagyma osztályozásakor nem föltétlen volt megfelelő erősségű szél, a zsigát mesterséges légáramlattal tisztították meg. Az ácsmesterek előbb forgatós rostákat, majd utóbb zsigaszelelőket készítettek. Aki 5-6 forgatós osztályozórosta és egy zsigaszelelő kölcsönzésére rendezkedett be, annak ezek a gépek évente egy járandó föld értékét hozták. 9. kép. Zsigaszelelő A négy lábon álló zsigaszelelő két oldala deszkából készült. Mindkét vége szarvakkal van ellátva, ezzel ugyanúgy lehet vinni, mint a Szent Mihály lovát. A hátsó felében, a kerek alakú, bádoggal borított dobban forog a vitorla. A vitorla nagy lapátjait a tengelyre szerelt meghajtó karral lehetett üzembe helyezni. Szelelés előtt a gépet beállítják. Szelelni csak szél alá lehet. (Ha széllel szemben szelelnének, a tiszta és a szemetes zsiga összekeveredne.) A szelelő garatjába egy kiskaskányi zsigát lehetett fölönteni. A hagymát a garat alján lévő kétujjnyi résen adagolják, dörgölik be a gépbe. Minél egyenletesebben és lassabban szóródik a garatból a hagyma, annál szebb munkát végez a gép. A zsiga egy ferdén beállított, működés közben rázó rostára hull, közben a hajtással keletkezett légáramlat kifújja a szemetet és léhát. A megtisztított zsiga a ferde rostáról a gép alá terített ponyvára hull, a léha és a szemét a szelelő elé. Amíg a garatból a hagyma nem ürül ki, addig a hajtást nem szabad abbahagyni, mert a kiszelelt és a szeleletlen zsiga összekeveredik. Egy óra alatt 10-12 zsák dughagymát lehet kiszelelni. A gyári szelelőt át lehetett alakítani zsigaszelelőnek, de jobban szerették az ácsok 97