A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

gatta a rögöket, és a felület nagyon göröngyös volt, azonnal boronálni kellett, mert különben olyan lett volna a talaj, mintha kavics közé rakták volna a hagymát. GEREBLYE. Az ásott földet gereblyézték, a szántottat fogasolták és boronálták. A kovácsgereblye fejből, köpüböl, fogakból és nyélből állt. A köpű végét V alakban csatlakoztatták a fejhez. Az enyhén ívesre kovácsolt fogakat tűzben forrasztották a fej furataiba. Makón a kilencfogas gereblyék lettek általánosak. A kereskedelemben beszerezhető préselt és hajlított gereblyék gyöngék, a kovácsgereblyék elnyűhetetlenek voltak, és igen mélyen jártak a talajban. KISFOGAS. Az idejében fölásott, a fagytól porhanyóssá tett talaj elsimításához elegendő volt a gereblye vagy a borona, de a tavaszi ásott földet fogasolni is kellett. A régi favázas, kézi kisfogas már a népi emlékezetben sem él, csupán múzeumi tárgyként maradt fönn. Trapéz alakú faváza repedésre nem hajló nyárfából készült. A húzófákba a kötél beakasztására egy-egy vashurok szolgált. Az igen nagy méretű, hegyes fogakat az összekötő fákba erősítették. Az egymás mögötti három sorban elhelyezett fogakat úgy állították be, hogy húzáskor a keletkező földcsíkok egymást közölték, sohasem ugyanabba a barázdavonalba estek. A kézivagy kisfogast igényeknek megfelelően zsákba rakott földdel meg is terhelték. Amikor az 1930-as években már lóval is rámentek a hagymaföldre, a lóvontatású fogast használták. FOGAS. A ló utáni fogas két tagból állt, egyenként 40 fogból. A fogak — hogy jobban hasítsák a földet — egyoldalra voltak kihegyezve. Az egyes tagok váza Z vagy ferde szerkezetű volt. Közös, fogashúzó fogta össze őket; ez elé kettős körösztös húzót akasztottak, amelyhez két hámfa csatlakozott. A fogas két tagját — fogak közötti távolságra — lánccal kötötték össze. Mivel az összekapcsolás nem fix volt, ezért a talaj egyenetlenségéhez igazodott. A fogasolást mindig két lóval végezték, a fogast igencsak meg kellett terhelni. Az eszközt hanyatt fordítva négy félköralakú csúszón lehetett vontatni.

6 KISBORONA. Az 1950-es évekre a tüsökborona fölött eljárt az idő. Jó és szép munkát végzett, de kerékpárral nehézkes volt a szállítása, és korszerűtlenné vált. A kisborona a hagymások körében gyorsan elterjedt. Ez a makói Kucses Károly mű- és géplakatos által föltalált és szabadalmaztatott lóvontatású láncboronának kicsinyített mása. Ez is csuklós rendszerű volt, így igazodott a talaj egyenetlenségéhez. Előbb kovácsok és géplakatosok készítették 6-os vagy 5-ös köracélból, aztán gépészkedő ezermesterek. A köracél hajlításához sablont használtak. A boronát elöl laposvasra erősítették, hátul két csuklós laposvas fogta össze, amelyek a talajhoz simulását segítette. Húzója vékony kötél. A boronát igény szerint terhelték is. Szállításkor fölcsavarva kis helyet foglalt el. BORONA. Az 1930-as évektől — amikor már lóval is rámerészkedtek a hagymaföldre — használták a talaj elsimítására a szántóföldi művelésben alkalmazott lóvontatású boronákat. Ezek közül legjobbnak tartották szintén a Kucses Károly készítette és szabadalmaztatta boronákat. Ez két tagból: vonórúdból és húzóláncból állt. A borona fogai 8-as gömbacélból készültek, és külön-külön is simultak a talajhoz. Ezt segítette a tagok csuklós kapcsolása is. Munkaszélességük 6 Széli I. 1997. 79