A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon

keze vót, de az is agyon itta magát, mán rég möghat. Tűle vöttem ezt a körzőt is. Akkó használom, mikó egy kis dézsába feneket csinálok. A fúrókká létrát, nagygereblyenyelet fúrtam. Amitfúrúva nem lőhet kifúrni, vagy sarkos köll, akkó lukfúrófürésszel vágom ki. A kovácsreszelőt fareszelésre használom.... A faragóbalta nagyóni köll. Ahol fűrészőni nincs mód, ott pontosan lőhet vele faragni. Almafábú van a nyele, ferde, hogyha szélös deszkát farag az embör, akkó a kézit nem üti le. A gyalupadot úgy vöttem a Szilágyitú mán vagy negyven esztendeje, de már akkó is hitvány vót. A tanyán vót egy szalagfürészöm, MIB motor hajtotta, de mán nem dogozók vele. "

45 23. kép. Szélpál Antal (A felvételt készítette Fodor Ferenc, Szatymaz 1997.) Szatymazon Szélpál Antal bognármester sem saját jószántából tanulta ki a mesterséget. A polgári iskola elvégzése után édesapja megbetegedett és neki kellett helytállni a műhelyben. 1958-ban - harmincnyolc évesen - „tette le a mestervizsgát". A műhely mellett ő is gazdálkodott. A tsz-ben is folytatta mesterségét. Elsősorban szerszámnyeleket készít, de az újonnan divatba jött fiákereknek, a gazdasági változások miatt előkerült vetőgépeknek is készít, javít kerekeket. Ma is gazdálkodik, szőlője, őszibarackosa van.

46 Ilyen műhelyek még nagyon sok faluban találhatók, sajnos a néprajztudomány kevés figyelmet fordított rájuk. E műhelyek részletes leírása egy másik dolgozat témája lehetne.

47 A helyi igényeket általában ilyen specialisták elégítették ki. Ők mindig a helyben megtalálható anyagból dolgoztak. Nagyobb munkákat mesteremberek végeztek: pl. szél4:1 Rabi Tamás (1911) közlése, Csólyospálos 46 Szélpál Antal (1920) közlése, Szatymaz 47 Molnár M. 1965.329-336. 70