A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Fodor Ferenc: A fa és az ember a Duna–Tisza közi homokhátságon

A fa és az ember a Duna-Tisza közi homokhátságon FODOR FERENC (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) „Balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. " (Máté 7,26.) Az emberiség fával való szoros kapcsolata egyidős a történelemmel. A fához való viszonya az évezredek során egybeforrott hiedelemvilágával. Dolgozatomban azonban nem erről a kapcsolatról kívánok szólni, hanem a Duna-Tisza közi embernek a mindennapi élethez szükséges fa megszerzéséről, feldolgozásáról valamint e vidék korai erdősítésének történetéről, korántsem erdészeti szakmunka igényével. A középkori tájat nehezen tudjuk elképzelni, különösen a tavaszi homokviharok idején. A homokhátság mintegy 10.000 négyzetkilométernyi területén még a századforduló táján is mintegy 600 tó létezett, melynek vízfelülete kb. 30.000 hektárt tett ki.

1 Hatalmas kiterjedésű, összefüggő erdőterületek voltak, melyről számos forrás tanúskodik. Egy 1493. június 5-én Majsán kiállított oklevél szerint a kun szállások kapitányai Majossa-szállásán összegyűltek, hogy felosszák Ellésföldet, a csólyosi erdőt és Kömpöc-szállását. A csólyosi erdőt kétfelé osztották: a déli része Mayossa Domonkosé, az északi része pedig Mayossa Mihályé és testvéréé, Istváné lett. „Erről intézkedik a budai káptalan több halas széki kunok esküdt bírói és kapitányok által több nemesek jelenlétében."

2 A tavak és az erdőségek mellett feneketlennek tűnő homokos területek is voltak. Ez okozta vesztét például Balassa Bálint gróf seregének kit Csólyoson „...1659ben 900 magyarral együtt a törökök itt megöltek, mivel a csapatot útjában a nagy homok akadályozta."

3 A 18. századi határkijelölések alkalmával „...a határjelek leírásánál találkozunk gyepes-, rókalikas-, tüsökbokros-, gyökeres határ- megjelöléssel és egy alkalommal körtefás határral. Csólyos alsó határszéle közelében, Balázs pusztán említik még a Balassa fáját, ezen az adaton kívül azonban fa az egész félegyházi határszél részletes leírásaiban nem fordul elő. Következtethető ebből, hogy vidékünk mennyire fátlan volt még a 18. század végén."

4 E fát Bedekovich Lőrinc is feltünteti térképén.

5 Az erdők nagy része a törökkel folytatott háborúskodás alatt pusztult ki. Fára volt szükség az erődítésekhez is. Az 1778-79-ben Szeged város külterületéről Ballá Antal által készített térképen az egész homokterületen, a jelenlegi Kissor elnevezés alatt ismeretes részen Nesztorok erdejének jelzett, mintegy 3 kat. holdnyi erdőn kívül több fásított terület nem található.

6 A területről szóló korabeli munkák erről kivétel nélkül megemlékeznek. Nagy Lajos 1828-ban kelt munkájában a Kiskunságról a következőket írja: „Egyébként gabo1 Konc A. 1996.74. 2 Gyárfás I. 1872. III. k. 709. 3 Horváth P. 1801. II. rész 232-254. Iványosi-Szabó Tibor szerint "nem azonos Balassa (Balassi) Bálint költőnkkel, aki 1554-94-igélt." (Iványosi -Szabó T. 1982. 169.) 4 Metzner К. 1932.23. 1 Bedekovich Lőrinc kéziratos térképe. Kiskunfélegyháza, Kiskun Múzeum 6 Magyar P. 1960.1.köt. 18. 47