A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bónis György és társai jogi népszokásgyűjtése Tápén (Forrásközlés) II.

fizettük, ami föld- vagy marhaeladásból származott. Ez volt a közös pénz. Az én pénzem mindig külön volt, arról az ember nem tudott, hogy mennyi van. A kisebb kiadásokat innen fizettük. 400. 179. Lele Antal 63 éves halász, 5 hold Már 20-22 éves volt, mikor aratásnál dolgozott. A keresetét hazaadta az apjának. (Az 1900-as években!) Vasárnap az apja megkérdezte: „No mennyi köll?" Adott neki szórakozásra néhány krajcárt. Miért adta haza minden keresményét? „Mert nálunk az a szokás", hogy amíg a legény otthon van, minden keresetéről be kell számolni. Szegények voltak, 9 testvér. Mikor önállósulni akart, kérte hazulról az addig keresett 7 q búzát és 3 q árpát. A szülei a réten éltek, ö beköltözött egy nagynénjéhez a községbe. Kérte, hogy „adjanak egy lányt hazulról, aki ellát." A lánytestvére el is jött, gondozta őt, a szabad idejében gyékényt csinált. A gyékényből származó keresményéről a leány neki számolt el. Ö haza már nem adott pénzt, mert nősülni akart. A búza árát takarékba tétette. Azonban édesanyja adóra stb. elkért tőle kölcsön 40 pengőt. Amikor nősült, csak 100 pengője volt már, ezen borjút vett. A fiú munkájáért a bért az apa kapja; a fiú nem is tudja, hogy mennyiben egyeztek meg a gazdával. Ma már ez nem lehetséges. Viszont amíg a fiú meg nem nősül, apja gondoskodik róla. Ő is vett volna csolnakot, halász-[nincs vége]. 405. 179/b. Kiss Nagy István 69 éves, 5 hold Vőnek akkor mennek, ha a legény apjának nincs olyan tágas háza, sem földje, ahova vihesse a legény a lányt. Ilyenkor, ha a lány apjának nagyobb a gazdasága és az apa már idősebb, úgyhogy fiatal munkaerőre van szükség, a legény apósa házába költözik. Örökföldet nem adnak át neki tulajdonul, de rendesen az após odaad a fiataloknak egy darab földet, aminek a hasznát most már rendesen külön teszik. A vő mindig megnézi, hogy érdemes-e dolgozni más portáján, így kilátásba helyezik, hogy haláluk után mennyi földet íratnak majd rá. Rendszerint közös kenyéren élnek az öregekkel, az öreg gazdaságának hasznaiból él az új család is, de amit ők maguk keresnek, legyen az napszám vagy bármi más munka, azt külön teszik. Régebben, amikor bérlet volt, megengedték a vőnek, hogy földet béreljen, s azon gazdálkodjék. Ilyenkor azonban ezt is közösbe tették, de az öreg is segített a vőnek gazdálkodni. 212