A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Hankóczi Gyula: XX. századi dudások Csongrád megyében és szomszédságában

A legalább hat dudás a nagyhatárú Szentes tiszántúli tanyavilágában is gyakorta barangolt. A Magyartés felé eső Piti-major egyik házibáljába is Szentesről fogadtak bőrdudást 1927 körül, 8 pengőért. „A fene, hogy ilyen sokér' jött ki." A CserebökényVeresegyháza külterületen is kapósak voltak, mint ahogy az annak szomszédságában lévő Belső-Ecser határrészen is dudaszó mellett zajlott egy lakodalom 1919-ben. A várostól kissé délre, „a Berekbe', Antalkor ... 1920 előtt" ugyancsak szentesi dudás járhatott.

70 Könnyen lehetséges, hogy alkalmanként Fábiánsebestyénben is szentesi dudás szolgáltatta a zenét; ott vándorló muzsikus is felbukkant 1926-27 körül fújtatós dudájával. „Egyik helyen szalonnát kapott, másik helyen kenyeret. Kétszer, háromszor vélekszek. "

71 Eperjes, Mues ihat ugyancsak lehetett a mezőváros dudásainak célpontja, ámbátor azon a részen, valószínűleg még az 1940-es években is élt egy dudás. „Láttam én ott többször. Kicsit tütüztünk, oszt kigyött magáiul. Egy-két forint kinézett neki, meg sör. Mucsiháti körben összejöttek, meg kinn a gyepen, meg házaknál is néha ... Felfújta szájjal, oszt billegtette. "

72 A Gádoros község melletti Kiskirályságon lakott, alighanem az 1930-as évekig Kovács János. Fiatalabb korában urasági cseléd, később temetőcsősz. Kis tanyája volt („az is a községé") meg két hold földje. Ismerősei úgy emlékeznek, hogy ritka alkalmanként, a szomszédok névnapján dudált. Öregkori betegsége után fia elvitte magával, s eltűnt a helyiek szeme elől. Fényképét többször publikálták, mint ismeretlen Orosháza környéki dudásét. Hangszere az orosházi múzeumban található.

73 1933-ban, az ott dolgozó, máshonnan szegődtetett mezőgazdasági munkásoknak tartott esténként házibálat egy - számunkra ismeretlen - dudás Békés községben.

74 A gyulai vásároknak a kecskedudások is jellegzetes alakjai voltak az 1950-es évekig.

75 III. Az anyagfeltárást itt megszakítjuk, anélkül, hogy az Alföld északabbi tájainak dudásairól szólnánk. Az eddigi, azaz a déli és középső területekre vonatkozó adatokból is számos következtetést vonhatunk le a dudások társadalmi helyzetére és megítélésére, fő- és mellékfoglalkozásaikra, vándorlásukra és működési körzetükre, vagy a hangszertanulás családi átörökítésére, hangszer-összeállításokra nézve, amelyek - egy részletesebb feldolgozás keretében majd - a teljes Alföldre is általánosíthatóak lesznek. Legfőbb tanulságként pedig azt szűrhetjük le, - szemben az elterjedt, ellenkező tartalmú feltételezésekkel

76 - hogy az alföldi dudások számos helyen az 1930-as, '40-es 70 Veresegyházi, magyartési gyűjtéseim 1982. március és 1991. június; Belső-Ecserre vonatkozó csépai gyűjtésem 1978. július. 71 Fábiánsebestyéni gyűjtéseim, 1982. április, 1985. október. 72 Eperjes, Mucsihát térségére vonatkozó gyűjtésem Nagytőkén, 1991 júniusában. 73 Gádorosi, kiskirálysági gyűjtéseim, 1990. július, 1991. június. A képekhez lásd: Manga J. 1965. 29., Manga J. 1975. 4.; Szakái A. 1993. 3. kép. Ez utóbbi már a dudás nevével. 74 Békésre vonatkozó csorvási gyűjtés, 1990. július. 75 Szakái A. 1993/b 180. 76 Lásd: Sárosi B. 1996. 16., 20., 24., 32. Vö.: Bartók B. 1912. 110.; Vargyas L. 1954. 11.; Manga J. 1968. 151. 181