A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Hankóczi Gyula: XX. századi dudások Csongrád megyében és szomszédságában

XX. századi dudások Csongrád megyében és szomszédságában HANKÓCZI GYULA (Tiszafüred- Örvény) „Dudásom, dudásom, kedves muzsikásom... " (Alföld) Manga János 1975. 48. I. Évtizedekkel az utolsó dudások halála után, reménytelennek látszó törekvés a hajdanvoltak életrajzi adatait kihámozni a gyakran egymásnak ellentmondó visszaemlékezésekből. Alábbi munkánknak mégis az a kitűzött célja, hogy az Alföld középső és déli tájainak dudásairól - életükről, társadalmi helyzetükről, megbecsültségükről, kapcsolataikról, stb. - gyűjtse össze tudásunkat. A feladatot nehezíti még az, hogy némelyiküknek épphogy a nevét, másoknak meg csak tevékenységét ismerjük. Foszlányos adatokat kell sokszor bizonytalanul meghatározott, vagy egy élet alatt akár többször is változó helyekhez kötnünk. Ezért az alább sorjázó személy- és helynevek a hozzájuk tartozó terjedelemmel egyáltalában nem rangsort vagy értékelést jelentenek, csupán az illetőkre vonatkozó ismereteink arányát tükrözik, azt is a tévedés számos lehetőségével, nem pedig abszolút megállapításokkal. Mindamellett ekkora mennyiségű emlék még töredékes voltában is kirajzol valamilyen képet. De milyet? II. Barabás Istvánt, magyarmajdányi (v. Torontál m., Majdan, Jugoszlávia) muzsikust, mint „kiváló dudásmestert" jellemezte egyik szegedi újság a századfordulón, egy másik pedig a következőket írta róla ugyanakkor: „... Majdány községi dudás, csinos magyar fiatal ember, aki dohánytermelő, Majdány községnek egyik legkedveltebb népies alakja. Az ő dudája nélkül nincs mulatság a községben. A fiatal lányok és menyecskéknek is kedvencze és meglátszik a formáján is, hogy falujában el van kényeztetve." Nem tudni, kiváltságos helyzetét meddig őrizhette. Öregkori éveiről annyit olvasni csupán: „Barabás dudás volt, közismert Bánátban. Az utolsó magyar dudás a DélAlföldön. A háború utolsó éveiben még szólt a dudája. (Ma valamelyik magyarországi múzeumban van.)"

1 Kübekházáról Hódi György neve maradt fönn, mint aki a '30-as években még muzsikált. Kiszomboron Béliig Mihály játszott hangszerén körülbelül 1939-ig; Lajtár Péter is ottani dudás volt, később Szőregen folytatta ténykedését, az '50-es évekig. Részlet „Foszlányok az alföldi duda emlékeiből" című kéziratunkból. 1 Vö. Szegedi Híradó 1900. 221. sz. 9.; az első idézet: Szegedi Napló 1900. 239. sz. 12. Ez utóbbi cikket akkor több más szegedi lap is átvette. A második idézet: Burány B. 1977. 14. 167