A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Grynaeus Tamás: „Lappongva gyógyítgató paraszt orvosok” Szeged környékén a századfordulótól napjainkig

Működésük tartamát is sokszor csak hozzávetőlegesen sejthetjük. (Mikor kezdte? Meddig csinálta?) Egyesek életútja és működési ideje a múlt századból jócskán átnyúlt a huszadikba is. Az itt említett gyógyítók csak azok, akikről ilyen vagy olyan mértékű tudomást szereztünk. Ismereteinket véletlenek nagymértékben befolyásolhatják, a gyűjtések esetlegességéből számos torzító hiba adódhat; gyógyító tudományuk fölmérése is hiányos, csonka maradhatott. Nehézséget okoz sokszor az is, hogy a gyógyító - boszorkány - ördöngös - táltos - tudós kocsis - halottlátó vonásai és hiedelemköre egy-egy személyben, ill. személy körül változó arányban keverednek. Végül gyűjtés közben, vagy a közlésekből sokszor nem állapítható meg biztosan, hogy az elmondott gyógyítás, gyógymód passzív ismeret-e, avagy ők is éltek vele mások javára. (Csak ez utóbbi eseteket vettem figyelembe!) Mindez csökkenti számbavételünk pontosságát, megbízhatóságát. E hibalehetőségek ellenére, az előbbi megszorításokkal élve is megdöbbentő gazdagság tárul elénk: a vizsgált területen és időszakban 251 gyógyítót tudtunk (eddig) számba venni. (180 nő, 65 férfi; 6 ismeretlen nemű.) Nagy különbség van az egyes gyógyítók jellege, „körzete", személyisége és tudása között: a csak egy betegséget gyógyító asszony, ember (csak errül hasznos a kezem)

40 és a nagyhatású, nagyhírű, sokféle betegséget kezelő javas között mindenféle átmenetet megtalálhatunk. A vizsgált időben Szeged környékén élt gyógyítók - tudósok számát bízvást az említett többszörösére tehetjük. Erre utal egyrészt az, hogy adatainkban egyes népi specialisták (pl. szemverést, ijedést gyógyítók; helyretevők) nagyszámban szerepelnek, ezzel szemben éppoly elterjedt betegségek orvoslói (pl. az ún. vadszőrszedők) alig. Bábákról, borbélyokról, állatgyógyítókról pedig éppenhogy említés történik.

41 Elméleti megfontolásokkal is hasonló eredményre jutunk. Ha ugyanis egy községben egyidőben csak egy szemverést-ijedést gyógyítót, egy helyretevőt-kenőt, egy bábát, egy borbélyt-foghúzót, egy vadszőrszedőt és egy állatgyógyítót föltételezünk (azaz öszszesen hatot, ami igen szerény becslés, gyűjtésekből tudjuk, hogy egyidőben, egy helyen ennél jóval többen vannak), akkor három generáció alatt ez 18 fő; a vizsgált 49 településen tehát legóvatosabb becsléssel is 780-900 gyógyítóval kell számolnunk. Becslésünk másik bizonyítékát azok a települések szolgáltatják, ahol behatóbb vizsgálat, „mélyfúrás" történt: Tápén 42 (Bálint S., Györffy Györgyné, Grynaeus T., Polner Z., Bosnyák S.), Apátfalván 22 (Polner, Ferenczi I., Bosnyák), Kiszomborban 18 (Diószegi V., Grynaeus, Polner, Ferenczi), Domaszéken 15 (Grynaeus, Polner), Kisteleken 11 (Erdélyi Zs., Süli É.), Sándorfalván 8 gyógyítóról van tudomásunk (Grynaeus, Id. Juhász A., Polner). Elöljáróban röviden bemutatok két nagyobb hírű tudósembert: egyikük működése vizsgált időszakunk elejére (20. sz. első két évtizede; Engi Tüdő Vince), másikuké a közepére (ötvenes évek; Dóczi István) esik. Ezt követően paradigmaként, saját gyűjtéseim alapján egy falu- és egy tanyatelepülés gyógyítóit, majd felsorolásszerűen a tájegység többi tudósait említem meg, az irodalmi adatok fölhasználásával (I. táblázat), végezetül néhány „specialistát" jellemzek. A szemléletesség kedvéért mindezt térképen ábrázoltam, ezen föltüntettem a két nagyhírű tudós betegei lakhelye alapján vázolt vonzási, valamint a Város 15, ill. 25 km sugarú körzetét. (Az ötletet Thünen közgazdasági elmé40 A szó szerint idézett gyüjtésrészleteket kurzív betűtípussal jeleztem. 41 Erről ld. Deáky Z. 1996. 143