A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

13. kép. A hagymamag kicsépelése mag mögszorult. Ezt a jobbára csírátlan, megszorult, lazább magot a vödörben a víz fölvetette, a trágyadombra kiöntötték. A jó mag viszont leült a vödör aljára. Szilágyi Imre erre oltott meszet tett. Ennek csávázó szerepet is tulajdonított, de számára főleg azért volt fontos, hogy vetéskor a kézi vetőgép csoroszlyájánál jobban látta a mag szórását. Vesszőből font párszárítóra tett ruhán vagy zsákon megszárították, esetleg este bevitték a kemence, a kályha mellé, sokáig nedvesen nem hagyhatták, nehogy kicsírázzék. A kiszelelt vagy kimosott magot vászonzacskóba rakták, és a padláson fölakasztották. Vetéskor mindig az előző évi magot használták föl. KARASZOLÓ. A makói szőlőművelésben általánosan elterjedt eszköz. Formája és fölépítése hasonló a hagymakaparóhoz, csak fölnagyított méretben. Különbség, hogy a nyél köpüs csatlakozású. A hattyúnyak 10-12-es köracélból készült, a pengéje kb. 6 x 20 centiméter nagyságú. Az 1930-as évekig maghagymában használták. SULYOK. A hagymamag kiverésére szolgált. Erre a célra megfelelt egy darab léc, mások vasvillával ütögetve csépelték ki a magot, vagy egyszerűen kézzel dörzsölték ki. Az akkurátus kertész külön faragott magverő sulykot. Megfelelt erre a mosósulyok is. A makói múzeum gyűjteményében őrzött sulyok (ltsz: 64.24.32.) hossza 36, szélessége 10 cm.

43 PÁRSZÁRÍTÓ. Hántolatlan füzvesszőből kaskötő által kötött kerek tálca, amely kb. 1 méter átmérőjű, oldala 10 cm magas, két füllel van ellátva. A megmosott hagymamagot ezen szárították, alá ruhát tettek, azon lecsorgott a víz. 43 BorossM. 1968. 144. 113