A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 2. (Szeged, 1998)

Tóth Ferenc: Hagyományos hagymatermelés Makón

fokos szöget alkotott, így a nyél derékmagasságig ért. Állva lehetett vele dolgozni, nem kellett hajlongani, mint a kaparásnál. TOLÓKAPA. A tolókapa, népi nevén dikkelő (dikkölő) az elmúlt hetven évben a legfontosabb hagymamüvelö eszköz lett. Sorközmüvelőként terjedt el, de később gyártottak hozzá apróhagymába való kést, dughagyma kiemelőt, petrezselyembe való kést, fokhagymatöltögetőt és -kiemelőt. A lóvontatású ekekapa kicsinyített változataként jelent meg. Az első kézikapáló ekét a temesvári Mokry István szabadalmaztatta 1886-ban. A szerszám vasgerendelyét elől kerékkel, hátul kapával és szarvakkal látta el. A kapák angol hengerelt acélból készültek. Az ekeszarv magassága a kerék és az ekevas beállításával szabályozható volt. A gyártó cég öt különböző méretű kapával szállította, a sorművelés szélessége 12-18 cm. Az eszköz kapálásra és töltögetésre is alkalmas volt.

34 Sajátosan hagymaművelő eszközként Lipták Béla makói géplakatos készített tolókapát, amelyet 1912-től hagymakaparó gép néven forgalmazott. Ezzel naponta 16-18 kislánc (1600-2000 négyszögöl) területet lehetett megmunkálni. A tolókapa kerékből, göröndölyből, késekből és két szarvból állt. Az első évtizedekben három darab háromszögletű késsel gyártották. Mivel a kések 2-3 mm-es lemezből készültek, nem lehetett velük finom munkát végezni, működtetésük nagy erőt igényelt. A régi eszközök fagöröndősek voltak, ezeket is az ipar gyártotta. Tökéletesítése a könnyű kezelés irányában alakult. A kovácsolt kapát fölváltotta az 1,5 mm-es acél penge. A késeket ferdén állították be, így nem dúrta, hanem könnyen hasította a talajt. Volt, aki a vasráfot gumival borította, hogy ne törje a hagyma szárát. Mai formájában Kiss Antal géplakatos alakította ki. Erről így nyilatkozott: „Az első tolókapát 1921-ben készítettem, amelyet errefelé drugának, dikkelőnek, tolikapának és kézi kaparógépnek is hívták. A húszas évek elejétől kezdve mások is gyártottak ilyen szerszámokat, az enyémek azonban eltérőek voltak. A kapakarok magassága, meghajlítása, a hajlított kések állása, anyaga, a kerékráfok megmunkálása, a szerkezet golyóscsapágyba helyezése és végül a növényterelő váz alakítása más módszerrel történt."

35 Rónyai Kálmán (1982-1937) kiszombori ny. állami patkoló főmester 1930-ban szabadalmaztatta „kézi ekekapa és maghagyma felszedő" találmányát. A kézi ekekapát a talaj minősége szerint lehet sekélyebbre vagy mélyebbre igazítani. A hátsó kapák tartóvasa hajlított volt, így a hagyma levélzetét tolás közben félretolta. A két hátsó kapa helyére az étkezési hagyma sortávolságának megfelelően szív alakú hagymakiemelőt lehetett fölcsavarozni, és így egyszerre két sor hagymát emelt ki.

36 A tolókapát Széli Miklós kovácsmester a gazok tankjaként reklámozta. A dikkelőt minden makói hagymakertész — maga Erdei Ferenc is — makói találmánynak tartotta. SZÁRHAJTOGATÓ. Amikor már nagy volt a hagyma lombozata, a tolókapára száremelőt, szártaszítót, szárhajlítót szereltek, hogy ne törje a levélzetét. A vele való munkát sohasem reggel, hanem a legnagyobb melegben végezték, mert a 34 Csongrád Megyei Levéltár. Csanád Megyei Gazdasági Egyesület iratai. X. 123. 15. doboz. 1887. 2. 35 Forgó I.: Arcok a városból. Az újító kisiparos. Csongrád Megyei Hírlap 1984. ápr. 15. 36 A szabadalmi okirat száma 103 797. József Attila Múzeum Tört. Dok. Gyűjt. 83. 89. 4.