A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Kiss Lajos: Temetők és fejfák Hódmezővásárhelyen (Forrásközlés: Szakál Aurél)

A városon kívül néma méltóságban állanak széltől szelíden hajlott fáival a temetők akácerdői. Már a város vég énéi feltűnik az erdő foltja, s a nyomáson keresztülhaladva, ha közelébe érünk, láthatjuk, hogy mély árokkal vették körül. A temető kapuján belépve, az akácerdő árnyékából feketén bámulnak ránk a nagy, széles fejfák. A nóta szerint is „ama néma temetőben csak a fejfák látszanak. " A nép a temetőt szent helynek tartja, s ha oda belép lassan, csendesen beszél. Temetés alkalmával is bármilyen sokan legyenek a kísérők, zaj nélkül, megilletődve járnákkelnek. A temetőben a bejárónál lévő csőszházon kívül csak egy épület volt mindig a temető közepén deszkából készült és kívül kátránnyal festett fekete ház, ahonnan a ragályos betegségben elhaltakat, a kolerásokat és a vidékről hozott halottakat temették. Az exhumáltakat is itt boncolták fel. Legújabban 1956-57-ben ravatalozókat építettek, azóta odaviszik ki az elhaltakat és ott megy végbe a temetési szertartás, nem a háznál vagy a templomban, mint régen. A temetők bejáratától vezető főút mentén sorakoznak a téglából épített sírboltok vagy kripták, hova a helyi előkelő származású és állású urak, meg a vagyonos nagygazdák temetkeztek. Voltak váltott, vagy pénzes sírboltok és sírok, melyek helyeit a jobbmódúakon kívül nevezetes emberek, papok, tanárok, tanítók vettek meg a maguk és családjuk számára. Azokért a sírokért nem kellett fizetni, melyek a sor szerint következtek egymás után. A sírokat nem összevissza, tetszés szerinti helyen ásták a hívek, hanem a kijelölt helyen, ahogy elkezdődött a sor, úgy haladtak egymás után. Kivételek még itt is voltak, ahol pedig az ének szerint „a legnagyobb egyezség van és itt az úr és szegény megegyeznek." A kivételt meg kellett fizetni. A református egyház által kiadott szabályrendelet szerint 1892-96 években a sor szerint következő rendes sírhelyek ingyenesek; a soron kívül választott sírhelyekért már 25 frt, a sírbolt helyekért pedig 60, illetőleg 80 és 100 frt fizetendő az egyháznak. 1897-1901 között pedig a sor szerint következő közönséges sírok díjmentesek; az utak mentén eső sírhelyek azonban díjazottak: az első sorban 30 (sarkon 50), a második sorban 20 korona. A sírbolthelyek árai pedig fekvésök szerint: kis sírbolt ára 80, 120, 160 korona, nagy sírbolt ára 120, 160, 200 korona.

5 A temetések sírjait régen a halott hozzátartozói közül a sógor, koma, jóbarát, ismerősök ásták, önként is ajánlkoztak, jól lehet fel is kérték minden esetben őket. Az önként ajánlkozók a halott iránti tiszteletből végezték azt. Az egyház 1896-ban rendelte el, hogy a temetőcsősz díja 4 korona a sír ásásáért, ami azt mutatja, hogy ebben az időben kezdték igénybe venni a csősz munkáját mind sűrűbben. Ezután már ritkábban ásták a sírt a rokonok. 1912-ben a Dura Lajos édesapja sírját még a 5 Bányai Sándor 1901. 1-2. 142