A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Ifj. Lele József: Népi gyógyítás Mórahalmon

háromszor fordult vele a nagyházban, a gerenda alatt Mire létötte, kezdte visszanyerni a színit a gyerök." (SzAné) A gyermekbetegségek közül a torokgyíkot tartották a legveszedelmesebbnek. Gyógyításra szentelt gyertyát égettek a kisgyerek előtt, hogy a füstje gyógyítsa meg. Hasonló meggondolással égették előtte a szentelt barkát is. A halottak anyakönyvében döbbenetesen sok gyerek adatai mellett szerepel a torokgyík, a toroklob halál okaként. ,Л leggyakoribb betegség a tüdővész - írta Bokor István 1936-ban.

14 Orvosi megállapítás szerint a tanyai egyetemistáknak átlag 32%-a fertőzött tüdővészes. Gyógyítására székfuteát és bodzateát isznak. " A mai mórahalmiak csupán néhány gyógyítóemberre emlékeznek. Nagy Geci János, Börcsök József, Homoki Antal, Csordás Teca néni, Polgár Teca néni nevét említették. Idősebbek még emlékeznek arra, hogy egy lelei asszony, Róza néni is Járt Alsóközpontra gyógyítani. Mások pedig hozzá mentek el, vagy vitték el betegüket Püspöklelére. „A hiedelemvilág elemeivel szorosan összefüggnek a népi gyógymódok."

15 A mórahalmiak hiedelemvilága, babonás képzetei elsősorban a bajelhárítások, veszedelmek és betegségek távoltartása miatt Jutottak szerephez. Sokan hittek benne, de a vallásosságtól, a hittől mégiscsak távol valónak tartották. „A babonaságokban nem hiszök. De ami gyógyulás ima által, vagy más régi gyógyítók által énrajtam történik mög, vagy, ha mondjuk böjtölök, abban azért mégiscsak köll lönni valami természet fölöttinek, Isten akaratának. Éppen ezért, a boszorkányságoktól eltekintve, a népi gyógyításba magam is hiszök." (SzAné) A természeti csapásokat istenverésnek tartják. Úgy hiszik, valami miatt bünteti olyankor az emberiséget az Isten. „Öreg alsótanyai asszonyok égiháború idején a konyhaajtótól szokták sütőlapáttal megkeresztelni a termőföldjüket. "

16 A rontók között a tej és a kenyér rontóitól védték önnivalójukat a családok. A kenyér tisztelete a sütés idejére is kiterjedt. Hitük szerint „Keresztjáró napokon nem Jó kenyeret sütni, mert különben a penész egész évben eszi a család kenyerét."

17 Az időjárásra különös figyelemmel voltak a tanyaiak. Ebben sokat segített nékik a házat őrző kutya. Azt tartották ugyanis, ha keletre ugat, akkor Jó, ha nyugatra, akkor rossz idő várható. Mórahalmon, lévő homokifőd, a Július végi krisztinaszéltől is nagyon féltek. Vitte a homokot olykor a magokkal együtt. Sokszor addig, amíg partosabb részhez nem ért vele. Ott lerakta, és olykor igen nagy homokbuckákat hordott össze. Az ilyen buckákat, homokhögyeket aztán lóvontatású högyhúzókkal dúrták szét, vagy bakittyal fuvarozták a mélyebb helyekre. 14 Uo. 32. 15 Juhász Antal 1966. 92. 16 Bálint Sándor 1977. 268. 17 Uo. 113. 92