A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szűcs Judit: A paraszti polgárosulás és polgárosodás életstratégiái és megvalósulásuk Csongrádon a két világháború között

mëg két úr lëtt". A két úr közül az egyik mérnöki diplomát szerzett, a másik érettségi után bankpénztárosként, majd főkönyvelőként dolgozott. Ők kevesebb földet kapták az örökségből. A harmadik fiú csak polgárit végzett. Felesége, Hajdú Ferencné mondta: ,Akarták, hogy tanuljon, de ő nem akart" A negyedik fiú utódja, az unoka Hajdú János a két világháború között polgári iskolát és aranykalászos gazdatanfolyamot végzett, de ennél többet nem akart. Pölös Ferenc gazdaemberfiaként szintén 1930-ban érettségizett. (10. sz. fotó) Apja azt szerette volna, ha tovább tanul és ennek következményeként nem lesz paraszt. De ő a katonai szolgálat teljesítése után cserelegényként 3 évet Németországban töltött. Hazatérve az apai földön kezdett gazdálkodni németországi tapasztalatai felhasználásával. A 22 hold jó minőségű földön, a Nagyrét nevű határrész öntéstalaján már meglévő 5 holdnyi gyümölcsöst felújította. (Ezt a téeszesítés után haláláig maga gondozta.) Bolgárkertészetet létesített. - Nem tarthatjuk véletlennek, hogy az 1940 táján önállóvá váló, színvonalasan termelni akaró gazdák, Szántai Ferenc és Pölös Ferenc is a bolgárkertészetet, a vidékre (Szegvár központtal, Szentesre és Csongrádra) jellemző öntözéses zöldségtermesztést az intenzív művelés egy változataként vezették be. A különbség annyi, hogy Pölös Ferenc 1960-ig „úri parasztként" nem maga végezte a termesztést. A érettségizett gazda a termelést a városról irányította, gépeket, boronát, fogast, lóval „huzatos" darálót és Thomas motort vásárolt, kereskedett, ahogy felesége fogalmazott, adásvétellel foglalkozott. A városi háznál külön szobája volt. A városban pantallóban járt, miközben a módos gazdák többsége még csizmás öltözetet viselt. Pölös Ferenc a háború előtti időszakban a fiatal gazdák között elsőnek számított, ezt jelzi, hogy a helyi gazdasági egyesület ifjúsági tagozatának, a Széchenyi Szövetségnek titkára volt. A törekvő, polgár módjára tervező, irányító és öltözködő gazdát korarsai nem szerették, de el kellett ismerniük tudását. Összességében elmondható, hogy a század első felében, kiemelten a két világháború közötti Csongrádon az olyan földműves, birtokos családokból, ahol a tanulást értékelték, igényes, iskolázott gazdák, iparosok, érettségizett hivatalnokok, esetleg gazdák és diplomás utódok kerültek ki. Őket a polgárosuló társadalom képviselőinek, annak lehetséges képviselőinek számíthatjuk. Még ha a polgárosulás, a paraszti társadalom fejlődése és a polgárosodás (itteni jelentésében) a parasztságnak hivatalnokká és értelmiséggé válása lassan is valósult meg és kevesen lettek e rétegek tagjai. Még akkor is, ha megvalósuló polgári paraszt életutak kiteljesedését a történelmi események, a második világháború, majd a föld közös tulajdonba vétele meg is akadályozta.

27 27 Mohay Tamás 1991. 11. 61