A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographicae 1. (Szeged, 1995)

Szűcs Judit: A paraszti polgárosulás és polgárosodás életstratégiái és megvalósulásuk Csongrádon a két világháború között

mérve az árutermelésnek és az értékesítésnek az átlagnál magasabb fokát valósították meg. A szántóföldek (közel 20 hold) egy részét maguk művelték, másik részét kiadták árendába. A fiú, Szántai Ferenc (1859-1957) katonaként a műszakiaknál dolgozva szerzett ismereteit a gazdaságban kamatoztatta. Gépek vásárlásával, javításával, iparosokkal (műszerészekkel és esztergályosokkal) tartott kapcsolat révén bővítette szaktudását és fejlesztette gazdaságát. Bár ezt a gépesítést nem értékelő apjával együtt gazdálkodva csak nagy nehézségek árán tudta megtenni. A tanyán műhelyt alakított ki magának. A gépek egy részét apja tudta nélkül vásárolta, javította, használta, esetleg bérbe adta. így volt vetőgépe, traktorja, gépi morzsolója, lóval „huzatos" (pontosabban húzatott) szecskavágója és kalapácsos darálója. Cséplőgépét Szentesen használatra úgy adta ki, hogy apja nem is tudott róla. Kévekötős aratógépét 1960-ban vitte be a téeszbe. A fiút nemcsak a gépesítés és a gépek kezelése érdekelte, hanem az intenzív művelést igénylő gyümölcsöst gondozta (ezt készen kapta) és emellett bolgárkertészetet is létesített. Először feles kertészekkel műveltette, majd maga végezte a munkát. Szántai Ferenc legtöbb esetben használtan vásárolt gépekekkel igyekezett gazdaságossá tenni a termelést. Ebben az időszakban már a 20-30-100 holdas, vállalkozó kedvű gazdák kezdtek új gépeket vásárolni. Előfordult, (ahogy a Vajda család példáján is látjuk majd) hogy a gazdafiú ipart tanulva, apjától kapott saját gépével vállalt bérmunkát. Szántai Ferenc a katonaságnál megszerzett műszaki ismereteit iparosokkal tartott kapcsolatai segítségével fejlesztette tovább. Gulyás Mihály tanyai kováccsá válásában a katonaság Szántai Ferenc példájához hasonlóan döntő szerepet játszott. A katonaságnak a technikai kultúra elsajátításában játszott szerepét a paraszti művelődés kutatói nem egyformán értékelik. 4 De jelentősége tagadhatatlan. A kor színvonalán önállóan gazdálkodó parasztbirtokossá váláshoz általános és szakműveltségre volt szükség. Ezt szervezett formában és önképzéssel is meg lehetett szerezni. A két világháború közötti időszakra a következő lehetőségek voltak. (Pontosabban egy részük ekkor már kialakult, másik részük ezen időszakban jött létre.) A tanyán és a városban 4-6 elemi elvégzése általános. A tanítók tanyai gazdaságai az elemi iskolai tanulóknak mintául szolgálhattak. Az ismétlő iskolákban a múlt század végétől mezőgazdasági ismeretek oktatása folyt, még ha különböző színvonalon is. A Gazdasági Népiskola az elemi iskola felső tagozatosait tanította és a polgári iskola gazdaságtan óráit tartotta.

15 13 Erről részletesebben Szűcs Judit 1989. 125-134. 14 Balogh István 1980. 494. 15 Dudás Lajos É. n.

1 7-10., Dudás Lajos É. n.

2 10. 52